Mi bajuk van velem?

17 éves lány vagyok. A szüleim (főleg az anyukám) rendszeresen megjegyzéseket tesz rám ok nélkül. Én önmagammal is nagyon kritikus vagyok és tudom hova tudnék fejlődni. Ha azokkal kapcsolatban tesz megjegyzést, azt megértem. Csak az a baj, hogy szerintem az anyukám szinte rajtam vezeti le a feszültségét. Mint mondtam, nem vagyok egy szent gyerek, vannak hibáim. De nem cigizek, drogozok, csak néha néha iszom alkoholt és egy magas szintű gimnáziumba járok, ahol a tanítás nem az anyanyelvemen zajlik. Nagyon sok mindet megteszek, hogy amellett, hogy magamnak, a szüleimnek is megfeleljek, de az az érzésem, hogy neki semmi sem elég. Néha teljesen normálisan beszélek hozzá, semmi különleges témáról, ő meg spontán közbeszúr egy becsmérelő megjegyzést a kinézetemmel vagy akár súlyommal (egy fertőzés miatt lefogytam) kapcsolatban. Azt is mindig megjegyzi, hogy tesiórákon kívül csak egyszer egy héten járok sportolni. (Ez azért van, mert mozgáskoordinációs zavarom van és ezáltal szégyenlek másokkal együtt sportolni) És az ilyen dolgok nagyon fel tudnak idegesíteni, mert nagyon sokszor megbántanak. Próbáltam már az anyukámmal erről beszélni, de nem változott semmi és ez eléggé a kapcsolatunk rovására megy. Mit tudnék csinálni, hogy ez abbamaradjon?