Mit csináljak, hogy anyám leszálljon rólam és hagyjon élni?
Úgy veszem észre, hogy anyám helyettem akar a testemmel élni. Rám akarja erőltetni az ő énjét.
Múltkor, amikor elmentünk NEKEM ruhát venni, az XL méretet akarta rám erőltetni(ő szereti, ha lógósabb rajta a ruha) mikor az én méretem M(az eladó szerint is ez jó rám). Elmagyaráztam neki, hogy engem zavar, ha libeg a szélben, illetve beleakadok mindenbe a buszon stb., de nem értette meg. A bolt közepén szabályosan majdnem össze kellett verekednem vele, hogy az M méretet vegyük meg. Visszafelé a villamoson pedig végig azt hallgattam, hogy cigány vagyok és normálisan is elmondhattam volna a véleményemet.
Az utóbbi pár hónapban fogytam pár kilót, elhagytam a pocakot, de nem vagyok sovány(mások szerint sem). Azóta jobban érzem magam, nem lihegek, bírok mozogni és mások szerint is jobban áll a jelenlegi alkatom. Azóta állandóan azt hallgatom, hogy "elfogyok" mert nem vagyok 17 évesen 90kg mint pár hónapja.
Az evést is állandóan erőlteti(lehet vissza akar hízlalni?) Félóránként kínál kajával(mint Cartman anyja a SouthPark-ban), és minél inkább mondom, hogy nem vagyok éhes, annál erőszakosabb. Állandóan rám jár. Ebédnél is a fél fazekat elém teszi, hiába szólok neki, hogy nem kérek annyit. Ezután meg hallgatom, hogy otthagytam a felét a tányéron. Próbáltam, hogy magamnak szedek, de akkor meg jön a "Szedjél meg!" "elfogysz" dumával. Mivel nem fogom magamba erőltetni, ami nem esik jól, minden étkezés balhéval jár. Megjegyezném, hogy anyám és apám is elég kövér(az orvos mondta nem én).
E-mail-ben és Facebook-on is letiltottam már, mert online is mindig zaklatott. Állandóan anorexiáról szóló "www.tudnodkell.info" linkeket küldözgetett.
Kérte, hogy szóljak neki, ha valamivel zavar, de akárhányszor próbálok vele beszélni, amint a témára érek, nem figyel, elkezdi terelni a szót. Ha ez nem sikerül , elkezdi sajnáltatni magát, hogy neki milyen rossz az élete. Egyik percről a másikra előjön a reumája, magas/alacsony a vérnyomása, fáj a feje, fáj a foga, fáj mindene, szédül, hányingere van, stb. Szinte mentőért kiált. Ha ez sem jön be, elkezd ordibálni velem, hogy "ő mindent megad nekem, én meg milyen szemtelen, hálátlan vagyok".
Az utóbbi hetekben annyira kikészített, hogy szó szerint a Metróban élek, és csak fürödni, meg aludni járok haza. A Metró lett a "búvóhelyem" a családom(bandám?) elől. Ha nagyon unatkozok, akkor felszállok valamelyik metróra vagy felszíni járatra és egész nap ide-oda utazgatok meg sétálgatok a városban. Mivel még több évig van Magyar Állam Kincstár-os ingyen utazós kártyán(+ismerősök odalent), a Metró és annak személyzete mindig szeretettel vár.
Legalább van egy hely, ahol jófejek velem és nem kergetnek az őrületbe...
17/F vagyok. Nem iszok, nem drogozok, nem dohányzok, nem rongálom a metrót és nem bántok senkit. A legnagyobb bűnöm, hogy néha extrém sport gyanánt haverokkal szoktam a villamos/vonat ütközőjére, vagy oldalára felkapaszkodva utazni heccből(TrainSurfing).
Jövőmet az iskolák(érettségi, szakma, jogsik) után mindenképpen becsületes munkával képzelem el.
Nem akarok bűnöző lenni.
Mit csináljak, hogy anyám leálljon?
Eddig arra gondoltam, hogy látványosan "megbolondulnék" tőle(jól tudok színészkedni). Remegés, ideg összeroppanás, és egyéb látványos dolgokra gondoltam. Majd ha ez nem elég, rendeznék egy öngyilkosság jelenetet. Kiülnék egy panelház szélére(természetesen megfelelő kötéllel kikötve), amikor tudom, hogy arra jár és eljátszanám neki, hogy le akarok ugrani.
Szerintetek ettől leesne neki a tantusz?
A válaszokat előre is köszi! :)
válasza: válasza:Ülj le vele beszélgetni és mondd el neki, hogy téged nagyon zavar, hogy ennyire rád akarja erőltetni a saját elképzelését.
Mondd el neki, hogy ezzel a viselkedéssel előbb utóbb elmar téged magától és az lesz a vége, hogy nem is akarod majd látni.
Ha meg elkezdi sajnáltatni magát állj a sarkadra és ne engedd eltérni a témától.
És ha elkezdi a hálátlanság kártyát kijátszani akkor se hagyd magad. Át kell tolnod őt ezen a szituáción. Tarts ki a téma mellett és, ha túljut rajta lehet, hogy még a véleménye és a nézőpontja is megváltozik.
De bolondnak semmiképp se tettesd magad, mert simán rád hívhatja a mentőket, bevisznek a pszichiátriára és onnan nehezebb kiszabadulni, mint egy börtönből.
válasza:Hát, a számozásból nem mindig lehet kiindulni, összevissza is címkézik a ruhákat. Én vékony alkatú vagyok, fehérneműből általában jó rám az M méret, de pl. a kevésbé rugalmas fazonokból meg az L és időnként az XL-nek címkézett sem bő. Pedig rám aztán senki nem mondhatja, hogy túlsúlyos vagyok.
Felpróbáltad a ruhát, amit venni akartatok? Mindkét méretet? Esetleg látta anyukád is rajtad?
No, ettől eltekintve vannak olyan szülők, akik nagyon bele akarnak mászni a gyerekük életébe (akinek nem ilyenek a szülei, az szerencsés, de nem kell a kérdezőt ezért támadni, mert aki ilyen szülőket fogott ki, annak azért nagyon nincs egyszerű dolga, az ilyen szülőkkel azt is nehéz megértetni, hogy a gyerekük már felnőtt, elköltözött... stb.).
Azt mindenképp javaslom én is, hogy amint tudsz, kezdj el dolgozni, gyűjteni, és amint lehet, költözz el. Én is hasonló típusú szülőket fogtam ki, és én úgy akartam elköltözni, hogy többé ne kelljen visszakuncsorogni magam, így az albérlet nem volt megoldás, úgy nem tudtam volna semmit félretenni, és bármikor kihúzhatták volna alólam (ahogy több ismerősömmel is történt), hanem össze kellett szorítani a fogamat, amíg összegyűlt egy lakásra való, de megcsináltam.
válasza:Az öngyilkossági kísérlet eljátszása tényleg remek vicc. Ki fognak vonulni a rendőrök, esetleg a tűzoltók is ha egy panelház ablakába ülsz és amikor kiderül, hogy idióta poén volt, akkor kifizettetik a kivonulási költséget + ha nincs szerencséd, akkor egyéb dolgokat is a nyakadba varrnak mint a hatóságok indokolatlan riasztása, vagy ha elhiteted velük is, hogy ez igazi kísérlet volt, akkor pár napos kényszermegfigyelésre is vendég lehetsz a pszichiátrián.
Ha ennyi eszed van 17 évesen, akkor valahol megérdemlitek egymást anyukáddal.
válasza:Máskor kérj pénzt és menj egyedül vásárolni.
Továbbá kérd meg, hogy kísérjen el a háziorvosodhoz és beszélgessen vele a súlyodról, egy orvosnak talán jobban hisz mint neked.
ui.: A ruhákat valóban összevissza számozzák. 50kg-os nőként nekem is van xl-es kabátom (kínai boltból).
De az ember nyilván látja, ha valami egyértelműen nem a mérete.
Aki lehüJézett, annak köszönöm a bókot. :"D
Itt nem a ruha mérete a lényeg. Az a baj, hogy nem érzem jól magam benne, de mégis erőltetné. Majdhogynem verekedni kell vele, hogy azt vegyük, amiben jól érzem magam.
Súlyom: "Az orvos hülye. Ő ehhez nem ért. Én akkor is sovány vagyok, bármit mond." Gondolom ennyi elég lesz...
Akkor a ráijesztést inkább hanyagolom mert nem akarok balhét.
Azt fogom csinálni, hogy látványosan letojom(pókerarc), nem engedem neki, hogy felidegesítsen. Ha azt látja, hogy nem hat a toporzékolása, talán leáll. A gyűjtögetés és lelépés jó ötlet, de nem akarok ellenségeket gyűjteni(az összes rokonom megutálna ezért).
Minden esetre, legalább a barátaimat békén hagyja. Ha rájuk is rászáll, esküszöm hogy felpofozom.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!