Nem bírom az apámat, lehetséges, hogy pillanatnyilag ezért taszít a férfi nem?

Sajnos jó gyerek voltam, meg aranyos, de soha meg nem ölelt, nem közeledett szeretettel, enyhén szólva(emlék:ha hazajött, bebújtam az ágy alá, és sírtam).

Elvégeztem az egyetemet, nagy sikerrel, 7 éve elköltöztem tőlük. Anyámat nagyon sajnálom, már ő is forgatja a fejében, hogy otthagyja. Ráadásul elkezdett inni, és akkor kötekedik.

Ha hozzá hasonló embert látok valahol(aki a családját b_sztatja), olyan mélyről tör fel a düh bennem, hogy ilyenkor sürgősen távozom, másképp nekimennék

Évente ritkán megyek hozzájuk, és 24/48 órán belül kitör a cirkusz (...)Sosem kezelt a lányaként, inkább féltékeny testvérként viselkedik, ha nőiesen öltözök kiröhög, ha fiúsan, leb_ziz.

Mindegy a lényeg az, attól félek, hogy megutálom a férfiakat is miatta, mert ha csak rájuk gondolok, bejön az apám a képbe és eltölt az iszonyat.

Segítség.