Hogyan tudnánk jóban lenni?

Anyukámmal mostanában sokat veszekedünk. Az oka általában mindig ugyanaz; a betegségem. (Nem szeretnék konkrétan rátérni,de a lényeg, hogy gyógyítható. Én teszek is ellene.) Nem veszi észre amikor próbálkozok, segítek vagy csak bármi jót csinálok, mindig csak azt ha hibázok. Tudom, én hibázok, de emberből vagyok, ezért néha megesik. Persze akkor elkezd kiabálni velem aztán én válaszolok neki, ő elmondja, hogy nincs életem, ami van az szörnyű és csak rosszabb lesz. Gyakorlatilag lerombolja az életkedvem. Ez nagyjából naponta megesik.

A kérdés NEM az lenne, hogy, hogy tudnék kevesebb hibát véteni, mert az CSAK rajtam múlik. Hanem az, hogy hogy tudnám jobban megértetni magam vele? Hogy mondjam el, hogy sokat teszek én is, de azt senki se látja? Hogy mondjan el neki, hogy nekem is nehéz megértenem hogy ez történt velem? És hogy mégnehezebb tennem ellene? És hogy még akkor is próbálkozok de persze hogy nem megy tökéletesen?

14L

Kérlek csak értelmes válaszokat.