Van más is, aki semmit nem tanult az apjától? Miért vág bele a családalapításba az ilyen?

Egyetértek veled,én sem tanultam semmit az apámtól.Vagyis semmi jót,rosszat annál inkább... Az én apám sem iszákos,de azok igazak rá is,amiket te leírtál,csak annyi,hogy az enyém sokat üvölt,agresszív is néha,és tönkretette az egészségem.Van egy krónikus betegségem miatta.

Nem tudom miért vág bele az ilyen a családalapításba,de apám szerintem azért vállalt engem,hogy elmondhassa neki van,felelőtlen,azt hiszi a gyereknek csak kaja kell,és ennyi.Megjegyzem kiskorom óta ezen az elven volt,mert neki sem voltak tökéletes szülei,de ez nem menti fel még.Ja,meg anyám elvált volna tőle,ha nem akart volna gyereket,szinte biztos vagyok ebben.

Előző vagyok.

elmondhassa neki van *gyereke

"Az ilyen emberek miért vágna bele egyáltalán? Hogyhogy nincs bennük annyi, hogy megerőltessék magukat, és egyedül legyenek inkább?"

Az ember változik, a házastársa is változtatja, de a környezet még inkább. Ráadásul az ember előre nem lát semmit általában, először sokaknak sok minden jól indul, jó ötletnek tűnik belevágni, belemenni adott szituációkba.

Aztán sokaknak minden jól alakul, másoknak rémálommá válik az élete. Nagyon könnyű ám elcsúszni, főleg a mai világban, ahol sok ember nemhogy a családról nem tudja, hogy legyen, de azt sem látja, hogy maga miből fog megélni!

Sokan belezakkannak a folyamatos kudarcokba, örülj, hogy a te Apád nem lett teljesen ilyen, nem hagyott el benneteket, nem lett alkoholista, vagy szexfüggő.

Az emberek egymással nem őszinték általában, így nem derülnek ki a durva hibák hamar és bizony gyakran előfordul, hogy évek óta ismerik egymást, amire egy elfogadhatatlan tény előkerül a másikról...

Komolyan, az ember, néha, már úgy van, hogy vajon, ezek után, még következhet-e olyan, amire még nem gondolt? És általában a válasza az, hogy igen.

Egyszóval röviden nem tudhatta, hogy ez ilyen lesz és nem 100%-ban rajta múlott szerintem!

A másik a család az embernek egy nagyon erős, ösztönös, ősi belső vágya, ami a legtöbb embernél egy idő után, szinte önkéntelenül is a felszínre tör. Ezért elmarasztalni, szerintem senkit nem szabadna.

Nekem ebből csak annyi derült ki, hogy utálod apukádat, és nincs meg az összhang közöttetek. Az, hogy ezért ő lenne a hibás, az nekem egyáltalán nem derült ki a leírtakból.

Szerintem TE ne alapíts családot! Mert képtelen vagy apukáddal normális apa-fia viszonyt kialakítani, és emiatt szinte biztos, hogy apaként te legalább olyan rossz lennél a gyereked szemében, mint apukád a te szemszögedből.

Mi hárman vagyunk testvérek, apum mindig is fiú gyerekre vágyott,helyette mindhárman lányok lettünk. Amíg kicsik voltunk addig voltak még közös programok, később nem tudott igazán mit kezdeni velünk.

Anyummal nagyon jól megvannak de egyik gyerekével sem tart kapcsolatot apum (anyuval mindegyikünknek közvetlen a kapcsolata).

Ha megyünk szülőkhöz látogatóba akkor találkozunk,de az időjárásnál komolyabb téma nem merül fel. (hiába próbálnék valamiről elbeszélgetni vele, csak rövid-egy szavas válaszokat ad) Ha nem találkozunk akkor semmilyen kapcsolat nincs közöttünk.

Ezért marhára érdemes volt minket vállalni. Gondolom próbálkoztak amíg lehetett,hátha egyikünk fiú lesz...

Egyébként rendes,dolgos ember,nem agresszív,nem iszik. Egyszerűen idegenek vagyunk.