Mit kéne tennem? Jól tettem? Hogy oldjam meg ezután a családi eseményeket?

Elég bonyolult, ezért előre kérem hogy csak az olvassa el akit ez érdekel, és tényleg tudna tanácsot adni. Kezdeném azzal, hogy a szüleim nem törödtek velem soha.

Amikor 7 éves voltam, apa elkezdett inni, majd egyre többször és lelkileg terrorizált 13 éves koromig. Mindennap rettegtem hogy jön haza, és kibe fog belekötni.

Majdnem minden éjjel azt hallgattam hogy belőlem nem lesz senki és semmi. Két testvérem van, őket is szapulta folyamatosan. Sokszor kifordult magából, tört tányérokat

kidobta a tévét, cirkuszolt, és másnap mindig úgy tett mintha nem történt volna semmi. MIndig féltem felhozni a barátaimat, mert féltem kivel fog ordítani.

Mielőtt alkoholista lett volna, azelőtt számítógépfüggő volt. Anyukámat már majdnem megütötte, üldözte késsel a házban, ezért elváltak. Most a bátyámmal és az anyukámmal

élek 10 km-rel arrébb a régebbi lakhelyemtől. Tudni kell rólam, hogy nagyon szorongok társaságban, ezért nagyon nehezen illeszkedek be emberek közé. Már feleléskor

vagy hogy valaki megismerjen kell minimum fél év , iskolában meg minimum 2-3 év. Jelenleg gimis vagyok, ott sincsenek barátaim a szorongásom miatt. A szorongástól meg

depressziós lettem, és voltak öngyilkossági kisérleteim. Miután elváltak a szüleim, anya csak gyárban tudott dolgozni, mert csak érettségije van, apának meg saját vallal

kozása van, ezért van hogy 2-3 milliókat is megkeres. (anyagilag mindig mindenünk megvolt, neki ez volt a szeretet). Szóval anya nagyon keveset keresett ezért apa

tartott el (lényegében) minket. A depresszióm és szorongásaim miatt elkezdtem pszichológushoz járni, akik meg is erősítették ezt, hogy tényleg depressziós vagyok

csak mivel ingyeneshez jártam, volt hogy 1 hónapban csak 1 szer tudtam menni, és nekem rendszeres kellett volna, ezért akartam keresni mást. Csak az ingyenesek mind ilyenek,

ezért kezdtünk el gondolkodni a magánon. Apát egyébként behívta a pszichológusom, de apa a pszichológusokat mind elítéli és szerinte semmi bajom nincsen csak szimplán kamasz vagyok-

Azt is elmondtam neki hogy nem felejtettem el amiket csinált régebben, és ő is közrejátszott a szorongásomban. Persze nem rájuk akarom fogni az egészet de szerintem

ők is felelősek ezért, mert teljesen lerombolták az önbizalmamat. Apa mindig is olyan ember volt, hogy ő a tökéletes , ő nem hibázhat de mindenki más buta, ostoba stb.

Leginkább azért tartottam vele a kapcsolatot hogy adjon pénzt ruhára, kajára, alapdolgokra, mert anyának nem telik, ezért kötelező volt elmennem kettes programokra, ahol

csak leitta magát szokás szerint, és kötekedett velem , volt hogy elsírtam magam, és gyomorgörcseim voltak amikor találkoztam vele, de inkább elviseltem mert

akkor ad pénzt, és nem kell éheznünk. Tavaly nyáron kitalálta hogy menjünk el nyaralni családdal, ahová el is mentem de borzalmas volt. Van egy új barátnője és fél napig

leléptek, senki nem tudta hol vannak, és hulla részegen értek haza, testvéreim leléptek bulizni, én nem tudtam elmenni mert fiatalabb vagyok (nemsokára 16) és nem

is szeretek bulizni ezért akkor is végig gyomorgörcsöm volt. Illetve mindennap sírtam, mert állandóan belém kötött. Nekem egyáltalán nem hiányzik a társasága amikor

anyával megtudtuk oldani hogy legyen pénz apa segítsége nélkül, volt hogy nem is beszéltem vele 3 hónapig és sokkal jobban lettem lelkileg. Pszichológusra visszatérve

nagyon rosszul érzem magam lelkileg, a suliban is rosszul éreztem magam a szorongásaim miatt, csúfoltak is, ezért elmondtam apának hogy szeretnék magánhoz járni.

Nagy nehezen elfogadta. Ebben a nőben nagyon megbíztam , de apa hirtelen meggondolta magát, és lemondta mert szerinte még mindig hülyeség. Csak nekem kicsit rosszul esik

hogy 100 ezreket elkölt sörre, meg hetekre elmegy nyaralgatni a barátnőjével, de a saját lányát nem tudja támogatni abban hogy meggyógyuljon, amikor nagyrészt miatta is

lettem ilyen. Mert lett volna rá pénze, de szerinte ez mind csak hiszti és majd kinövöm. Próbáltam helyre hozni a kapcsolatunkat sokszor , mondta hogy menjek el vele

strandra meg a barátnőjével, utáltam elmenni de elmentem, hátha megváltozik, de könyörgött a barátnője is hogy menjünk már mert ő leült egy kocsmába és nem bírt felállni onnan.

Azt is normálisnak tartotta hogy öngyilkossági kísérleteim voltak, egyáltalán nem vesz komolyan. Apa most újból kitalálta hogy mennünk kéne nyaralni, 1 hétre a Balatonra,

de mostanság folyamatosan amikor találkozom vele, csak kőtekszik, teljesen lerontja az önbizalmamat, de most már kiálltam magamért, mert eddig féltem tőle nagyon és minden

találkozásunk egy nagy veszekedés. Azt tudni kell hogy a bátyám elment Hollandiába ezen a nyáron dolgozni és euróban kapta a fizetését. Apa felajánlotta neki hogy felváltja

ő, elhagyott 100 eurót ami még is 30 ezer ft, vagyis sok, leitta magát és egész éjjel minket gyanúsított hogy mi loptuk el, és lopósok vagyunk és mi idézve "átba@uk'

meg ehhez hasonló dolgokat, amikből már nagyon elegem van, ezért elmondtam neki hogy nem szeretnék vele elmenni nyaralni ezek miatt, mert múltkor is csak végig sírtam.

Azt mondta elöszőr hogy jövök és kész, és nem érdekli hogy vagyok, de utána mondta hogy gondoljam át hogy megyek vagy nem. Írtam neki rá nem sokkal hogy nem szeretnék,

és teljesen kifordult magából mert ő már kifizette a szállásomat, és ezentúl nem fog támogatni semmiben mert nem megyek el a nyaralásra. Anyukámnak most új munkahelye lett

ahol elég jól fog keresni elvileg). Tudni kell hogy anyának is gondjai vannak, (pánikbeteg) és ő is magán pszichológushoz szeretne járni, és megbeszéltük hogy ha főállásban fog már dolgozni akkor tudná

fizetni nekem meg magának is. Volt nővéremnek a diplomaosztója nemrég, és meg is akarták ünnepelni mamámnál (apai ágon a mamám) de az előtt az este előtt is

apa felhívott és mindennek elhordott éjjel amitől aludni sem tudtam, és annyira elegem volt belőle hogy már látni sem bírom. ezért nem mentem el a nővérem ünneplésére

bocsánatot is kértem tőle, de annyira gyomorgörcsöm van és dühös leszek hogy nem bírom őt már látni. Úgy érzem már nem akarom vele tartani sehogy sem a kapcsolatot,

ezért letiltottam a hívásait, hogy ne tudjon hívni, és nem szeretném látni többet mert csak kikészülök. Azért sem mentem el a nővérem ünneplésére, mert a barátom rosszul

lett bevitték a kórházba, azóta is ott van és vele voltam . Olyan betegsége van ami halálos is lehet ezért végig streszeltem volna az ünneplést. ( A barátom az

egyetlen ember az életemben aki tud rólam mindent és akiben megbízhatok). A rokonok meg a testvéreim se ismernek, és én lettem beállítva bunkónak hogy nem jöttem el

az ünneplésre, amikor bocsánatot is kértem és elmeséltem mindent. Nővéremnek ez előtt voltam a diplomaosztóján és előtte csináltunk is közös programot, de vele biztos

hogy helyre jön a kapcsolatunk de apát végleg kiszeretném törölni az életemből. Nem akarok már tőle függni, ha kell agyondolgozom magam, De már nem bírom.

Csak lesznek még ünneplések, mint pl karácsony, húsvét, szülinapok, és ott találkoznom kell apával mert a többiek inkább eltűrik de akkor kapjanak pénzt. (nővéremet pl

apa látja el , amíg nem költözik albérletbe külön mert még egyetemre jár). Szokás karácsonykor mamámhoz menni (apa anyukája) apai ahol nyilván apa is ott lesz, illetve az

az unokabátyáimmal is ilyenkor összegyűlünk, ami szintén apai ági. De a rokonaimmal se volt soha olyan a kapcsolatom inkább felszínes.

Unokabátyáim is ott voltak nővérem ünneplésén és csodálkoztak miért nem mentem el, aztán rám írt az egyik, elmeséltem és igazat adott nekem. Végül is ha meg nem támogat engem,

miért vagyok köteles eltűrnöm? főleg hogy ahogy meglátom kikészülök.

Minden karácsonykor is leissza magát és rá kell várni mert ő hozza a kaját.. Anyának már beszéltem erről, és szerinte elkerülhetetlen lesz néhányszor a találkozás vele de igazam van

és jogom van szerinte döntést hoznom hogy akarom e vele a kapcsolatot tartani vagy sem. Ti mit tennétek? Gondoltam arra is hogy elmegyek ezekre az ünneplésekre, addig amíg apa ott lesz,

aztán elmegyek. Nem tudom. Azt tudom hogy most is épp nyaralnak és sokkal jobban érzem magam úgy hogy nem rettegek , hogy épp mit csinál, és végre tudok aludni, úgy hogy nem hívogat éjjel. Anya se szeretne már tőle függni, és úgy látszik az új munkahelye miatt bőven meg fogunk tudni élni. Ezért gyerektartáson kívül nem kell aapának pénzt adnia .