Hogyan kezeljem a helyzetet a családommal?
A szüleim elváltak, amikor 10 éves voltam. Apukám iszik, amúgy remek ember lenne, okos, jó munkával, jó fizetéssel és emellett egy gondoskodó és humoros ember... Viszont amikor iszik elviselhetetlen lesz, nem agresszív, hanem inkább lelki terrort nyomat mindenkire. Egyre kevesebbet találkozok vele, már kb. csak pár havonta fél napra.
Anyukám folyton sajnáltatja magát valamiért, nem főz, nem takarít, egész nap a telefonját nyomkodja, ha valami olyat mondok neki ami neki épp nem tetszik, akkor megsértődik, és csapkod. Megértem a problémáit, most lett vége egy kapcsolatának, ami soha nem működött, de most mégis ki van miatta. De ez az önsajnáltatás nem újkeletű dolog.
A válásuk után neki folyton voltak pasijai, amit én 10 éves koromtól nyomon követtem, én tartottam titokban a dolgait,( ne mondd el apádnak...stb...), mindig nekem mondta el a problémáit, minden mindig rajtam csattant.
A kapcsolatom már vele sem túl jó, ezt ő is érzi. Annyira eltávolodtunk egymástól, hogy ma meg akart ölelni, mert megint nem jött össze valami pasi ügye, és nekem rossz érzés volt.
Lassan végzek a tanulmányaimmal, és el fogok költözni. De mostanában mindenkitől megkaptam, hogy az én felelősségem lenne ezeket kezelni, apukám alkoholizmusát, anyukám depresszióját..És ha elköltözök azzal nem a problémát kezelem, hanem "elmenekülök" előle.... De nekem is rengeteg gondom van, az iskolával, a jövőmmel kapcsolatban rengeteg félelmem van, és nem tudom ezeket is megoldani.
Lelkiismeretfurdalásom van, mert apukám iszik, és nem próbálkozok kitartóan azzal, hogy leszoktassam. Régebben sokat próbálkoztam, aztán feladtam. Viszont örökké bánni fogom, ha meghal, ezt az egészet.
23/L
válasza:Egy alkoholista csak akkor szokhat le, ha ő maga akarja. Te maximum annyit tudsz tenni, hogy biztosítod a támogatásodról, segítesz neki, ha végre eljut idáig, de leszoktatni az együttműködése nélkül nem lehet.
Anyukád depresszióját szakember tudja kezelni, nem te. Mondd el neki, hogy keressen fel egyet, mert szeretnéd, ha boldog lehetne.
Teljesen normális, hogy a saját lábadra akarsz állni, és a saját életedet élni, amint teheted. Ettől még tarthatjátok a kapcsolatot, ha a segítségedre lesz szükségük, ott lehetsz nekik, de irreális elvárás, hogy olyan problémákat oldj meg, amikre nincs kompetenciád. Nem tudom, ki mindenkitől kaptad meg, amit írtál, ha rokonoktól, a családi barátoktól, akkor tedd fel a kérdést: ők, az önálló felnőttek, akiknek esetleg nagyobb befolyásuk is volt a szüleidre, mint neked, mit tettek értük? Miért gondolják, hogy neked fel kéne adnod a saját életedet, és idővel ugyanolyan megkeseredett, depressziós, magányos, netán alkoholista emberré kéne válnod, mint amilyenek a szüleid, segít ez bármit rajtuk?
Épp elég, ha leveszed a vállukról a saját életkezdésed gondját. Talán eljutnak odáig, hogy változtatni akarnak magukon, akkor szükségük lehet a támogatásodra, de ezért nem kell feladnod a saját terveidet.
válasza:Nagy tévedés!!!!
Nem tudom, ki mondta neked ezt a b.romságot, de ez nem így van.
NEM VAGY FELELŐS a szüleid cselekedeteiért. Felnőtt emberek, saját magukért felelősek.
Sőt, ők lettek volna felelősek azért, hogy normálisan felneveljenek téged, de elbuktak. Magadat nevelted fel.
Ne engedd, hogy a környezeted ilyen gusztustalan módon zsaroljon.
válasza:Nem a te felelösseged h kigyógyitsad a szüleidet , nem lehetsz az anyukájuk , ne forditsd meg a szerepeket , mert abba belerokkansz lelkileg .
Ök kene szeressenek teged annyira, h ilyen dolgokkal ne akarjanak terhelni. Anyukad viselkedese nagyon csömör es éretlen , önzö , ahogy kisirná magát a válladon , mert nem jön össze neki a rendszeres nemi élet .
Ennyi az ö gondja a vilagon , az ö korában. Boldog ember .
Szerintem költözz el es foglalkozz magaddal , ha a szuleid erre nem tartottak erdemesnek , öruljenek h tudsz magadról gondoskodni .
Hátra se nézz, ök se törödnek veled
És még azt elfelejtettem leírni, hogy a nagyszüleim nagyon idősek már, ön és közveszélyesek, de főleg saját magukra jelentenek veszélyt. Bekapcsolva hagyják a sütőt, elbotlanak.. stb., ezért magunkhoz költöztettük őket, és az amúgy jó viszony a nagyszülőkkel is megromlott. Alapból elég nehéz természetűek, emellé hozzájön, hogy szinte teljesen süketek, és reggel 6-tól éjszaka 1-ig max hangerőn bömböl a tv, hiába vettünk nekik hallókészüléket, fej- és fülhallgatót, nekik az kényelmetlen, meg nem olyan mintha saját maguktól hallgatnk a tv-t, ezért úgyanúgy bömböl a tv, amit az utca végéből is lehet hallani, és borzalmas. Na de anyukám velük meg úgy beszél mint a kutyával, szegény nagymamám szerintem a szobájában sír néha, de vele meg nagyon nagyon nehéz beszélgetni, mert ugye nem hall.
És nekik már tényleg nincs sok hátra, majdnem 90 évesek. És utána tudom, hogy ha meghalnak, akkor majd jön az hogy anyukám bánni fogja, hogy ordibált és csúnyán beszélt velük.
És akkor vagy vígasztalom, hogy jajj dehogy, ez normális, mindenki ingerült... stb.. Vagy megmondom neki, hogy igen, egy bunkó volt, és örökké bánni fogja.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!