Egy szülő, aki túlgondoskodó a gyermeke fizikai szükségeit illetően (mindig legyen főtt kaja, stb. ), de minimális személyes időt tölt a gyermekével, a gyermeke lelkivilágával már nincs kapacitása foglalkozni, az érzelmileg elhanyagolja a gyermekét?

Attól még hogy főz a gyerekre, tudnak beszélgetni. Nem 0-24-ig szolgálja ki a gyereket, ez hülyeség.

Miért nem mondod neki, hogy beszélgessetek? De ne ezzel a stílussal, hogy kérlek anyám, fordíts kevesebb időt a fizikai táplálásomra és inkább a lelkiekre fordítsunk minőségi időt.....én ettől világgá szaladnék. Te miért nem tudsz vele beszélni és miért várod el, hogy ő kezdeményezzen?

Meg mi az hogy lelkiekre fordított minőségi idő? Minden nap üljetek le 1 órát és beszélgessetek? Úgy hogy mást nem is csináltok?

Én ezt a kérdést most jöttem rá nem is értem.

Az nem túlgondoskodás, hogy főz rá, szerintem ez kb. mindenütt normális, ahol otthon van a 18 fölötti gyerek. Még akkor is, ha a gyerek is tud főzni, én már 13 évesen tudtam ezt-azt.

Kérdés, hogy tényleg kapacitása nincs rá vagy igénye, képessége vagy hogy mondjam. Nem mindenki az a típus, aki lelki dolgokról beszél. Ha valaki egy csomót főz, még akkor is tud beszélgetni a gyerekkel, ha az a fajta.

De tényleg nem mindenki ilyen.

Az én anyám is a főzésre és hasonlókra koncentrált, plusz "dolgoztatott", ha kellett (ez jó volt, magamtól nem megy, de így OK volt. túl sokat nem várt ám tőlem), de sosem beszélgettünk lelki dolgokról, emiatt elég magányos is voltam, mert más rokonom vagy barátom sem volt a környéken. De ezzel együtt is sokat tanultam tőle s elfogadtam, hogy ő ilyen. Egy karácsony borított ki, mivel a karácsonyok sok ételről és hasonló mennyiségű idegességről szóltak (mert hatféle sütit kell vinni a rokonokhoz, ahol van már 20 féle, 3 emberre...). Egyszer pedig elutazott az anyjához és a testvéréhez s egyedül maradtam a házban, tépázott idegekkel (előző nap csak kiabálást kaptam s 24-én alig ettem, mert nem mehettem be a konyhába, ahol roppant stresszes sütés-főzés zajlott, karácsonyeste nem is volt) s fél tonna teljesen szükségtelen étellel. Ez azért durva volt, máskor elvoltunk. Szerintem nem jött le neki, hogy ez nekem, a kamaszkor és a nemi identitászavar közepette különösen durva, de szerintem máskor is az lett volna egy érző embernek. Egyszerűen más világban mozgott, nem volt összhang e téren. Ezzel nem lehetett mit tenni.

Attól, hogy főz, nem túlgondoskodó.

Másrészt: nem tudom nálatok, kérdező, hogy van, de nálunk aki főz, az nem a gyerekre, hanem a CSALÁDRA főz. Saját magára és a házastársára is. Nálunk alapvető, hogy minden nap mindenkinek jusson meleg étel.

Harmadrészt: a főzés egyáltalán nem zárja ki a beszélgetést. Ha nem is segít a gyerek (mert van, aki maga szeret főzni és nem szeret mással közösen), akkor is kint lehet és beszélgethetnek.

Ha a szülő elutasítja a beszélgetést, annak semmi köze a főzéshez. Ha a másik szülő minden házimunkát elvégezne helyette, akkor sem beszélgetne a gyerekével.