Milyen idősebb szülők gyermekeként felnőni? És, felnőttként milyen?

Olyan, amilyennek leírtad: konzervatív nevelés, elég nagy szigor, elég rövid pórázon tartottak, és már fiatal felnőttként rászorultak a segítségemre a koruk miatt.

Ettől függetlenül nagyon jó szülők voltak, mindent megtettek, amit csak tudtak, és közel álltunk egymáshoz. Annyit azért mégis megfogadtam, hogy én nem fogok "idősen" gyereket vállalni...

40 és 52 éves gyermekeként születtem. Nem hinném, hogy a kor számít, inkább a személyiség. Nekem egész jó volt, csak a személyiségünk inkompatibilitása okozott magányos gyermekkoromban (se tesó, se apa, se unokatesó, se barát, többi rokon is messze) plusz nehézséget. Nagyon hasonlítottunk anyámmal, de én érzelmesebb és verbálisabb vagyok, ő kicsit sem, én lustább, ő szorgosabb. De azért jó volt, sokat tanultam tőle s persze egész életemben részben abból fogok élni, amit gyerekkoromban megéltem és tanultam...

Eléggé biztos voltam benne, hogy én se fogom elkapkodni a dolgot. A későn szülés nálunk családi hagyomány, nagyanyám úgy szült 28 évesen először, hogy parasztlányka volt, a nővére a normális szintet hozta, 17 évesen szült...

Nyilván megvan a potenciális veszélye annak, hogy nagyobb lesz a generációs szakadék, de sokkal többet számítanak más tényezők. Van, akit a nagyszülője nevel fel igen jól.

Èn is idősebb szülők gyermeke vagyok, anyum 38 volt mikor születtem, apum 47. Sajnos apukàm nem nagyon tudott jelen lenni az èletemben, mert 5 èves koromban meghalt.

Anyummal èlünk kettesben, de hàlistennek èn nem tapasztalom azt a szigort amit az előttem ìròk. Anyum elèg laza, persze vannak szabàlyok itthon amiket be kell tartani (pl: nem mondjuk meg senkinek a valòdi koràt ;) (viccelek :D) ), de ettől eltekintve jòl kijövünk. Mindent megtudok vele beszèlni, elèg nyitott a dolgokra ès nagyon igyekszik mindent megadni amire csak szüksègem lehet, ès azt is amit szerinte apu vagy az ő "kora" miatt nem tapasztalhatok/tapasztalhattam meg. A baràtnőimnek sokkal fiatalabb szüleik vannak, akik sokkal szigorùbbak mint az én anyukàm. Van, hogy egy-egy baràtnőm inkàbb anyumnak mondja el ha valami bàntja, szòval nagyon kiràly anyukàm van ;)

Bàr egy kicsit fèlek, hogy a gyerekeim nem ismerhetik majd meg, ès egy kicsit az is rossz, hogy nincs testvérem.

17L

42 anya 46 apa

Most 19 éves vagyok, és a szüleim sokkal jobban odafigyeltek rám, mint a korosztályombéli gyerekekre. Hogy miért? Mert ők még "maradiak", tehát sokkal jobban lettem fegyelmezve, nevelve. 1 példa: 15 éves a kis srác, az anya, és apa 39. A gyerek el akar menni 1 discoba, és hamis személyit is szerzett hozzá. A szülők pedig megengedik neki, mert most úgyis mindenki ezt csinálja. Vagy, ha véletlen nem engednék neki meg, akkor is ellóg a srác. Egy idősebb szülőkkel lévő családban(57, 60) 2 lehetőség van ugyan úgy: 1: Nem engedik el, és a srác el sem mer menni, mert akkor nagy verést kap, esetleg igen nagy büntetést! 2: Elengedik, mert szeretnének az idősebb szülők is kicsit igazodni a mai generációhoz. Tehát a különbség, hogy az idősebb szülőknek van a gyerek előtt tekintélye! -kivétel mindig van-