Elrontottak a szüleim. Mit csináljak?
"Senki sem fogja elvárni egy kezdő melóstól hogy úgy teljesítsen rögön mint egy öreg szaki."
De azt azért nem fogják furcsállni, hogy nincs semmilyen szakmai tapasztalatom? A legtöbb normálisan fizető (nem pénztáros, nem call centeres) helyen ebben a korban már több év munkatapasztalatot várnak el, legalábbis a testvérem állandóan ezzel jön.
És az a durva, hogy csomó kortársamnak már tényleg van egy csomó munkatapasztalata, vagy másmilyen plusz, amit fel tud mutatni, miközben tudom, hogy nem jobbak nálam. Ez tudom, hogy most nagyképűségnek hangzik, de higgyétek el, hogy így van, és egyáltalán nem büszkélkedni akarok, hanem a helyzet abszurditására akarom felhívni a figyelmet. Pl. bejutottam Európa (és a világ) egyik legjobb egyetemére. Nem a képességeimmel van a gond. Csak valamiért nem tudok hinni magamban.
Valahogy úgy tudnám megfogalmazni, hogy az egészséges ember nem azzal törődik, hogy éppen hol tart, hanem azzal, hogy hova akar eljutni, mi a víziója magáról. Megelőlegzi magának, amiben hisz. Mert ha csak a valóságot néznénk, akkor mindenki lelkibeteg lenne, ez az igazság. Ha mondjuk egy ötéves gyereknek megmutatnánk Arnold Schwarzeneggert, és azt mondanánk, te is lehetsz ilyen, akkor az az egészséges, ha elhiszi, és nem azzal foglalkozik, hogy jelenleg ő egy nyüzüge, kiszolgáltatott ötéves gyerek, hanem elfogadja, hogy egy nap ő is lehet testépítő. Na most, én ebbe a hasonlatba helyezve az az ötéves kisgyerek lennék, aki magára néz, és azt mondja, hogy ő túl kicsi, csak rá kell nézni, sosem lesz ő olyan, és inkább nem eszik egy falatot se. Most tudom hogy túldramatizálom, csak ezzel a szándékos túlzással próbálom éreztetni, hogy mit érzek most. Nem érzem pl. azt, hogy megérné felkelni reggel. Azonkívül valahogy mindig úgy gondolkodtam, hogy ha csak átlagos életet tudok majd élni, akkor jobb, ha inkább nem is élek. Tudni kell, hogy a szüleim irtó sokat tettek le az asztalra, ezért nekem nem egyszerűen azt kell kitalálnom, hogy mi az, amit dolgozni tudnék, hanem azt, hogy mi az, amivel fel tudnék érni hozzájuk.
válasza: válasza:"A legtöbb normálisan fizető (nem pénztáros, nem call centeres) helyen ebben a korban már több év munkatapasztalatot várnak el"
Igen, a munkatapasztalat kétségtelenül előny. De valahol el kell kezdened megszerezni, még akkor is ha szerinted az nem normálisan fizető munka.
válasza:Hát, bocs, de 18 évesen neked nem volt alap, hogy elvégezz egy valamit (szakma, fősuli...)?! Ha nem, akkor benned van a hiba, és nem kell átrakni a felelősséget.
Viszont az jó, hogy felismerted, hogy csak bxod az életed, ideje kezdened is valamit vele, pl. elmenni MOST továbbképezni magad, és jó lenne, ha dolgoznál is... legalább otthoni cuccokat csináld meg, hogy szokd.
A szüleid nem mondják, de egyszer beleunnak a döglésedbe és egyik pillanatról a másikra kívül találod magad.
válasza: válasza: válasza:Valahol mindent el kell kezdeni, akár apró lépésekkel, de ha sosem indulsz el, akkor nem is érsz el a célodhoz.
Nyilván sarasak a szüleid is, nekik kellett megalapozniuk az önbizalmad, a személyiséged, de csúnyán elrontották.
Nagyon jó, hogy felismerted a problémát, innen rögtön mehetsz is tovább.
Ha már a főzést felhoztad, senki nem úgy születik, hogy tud főzni :) Én pl. nagy viták után költöztem el anyámtól a 18-ik születésnapomon, fakanál sosem volt a kezemben. Egyik napról a másikra háziasszonnyá kellett válnom.
Hónapokig tartó kísérletezések, rossz ebédek, és netes receptek útján tanultam meg jól főzni, legalább mindenféle szülői behatás nélkül alakult ki a saját ízvilágom :)
Nyilván neked most komolyabb problémáid vannak, de mindent meg lehet, és kell oldani.
Ha úgy érzed, nincs benned elég egy átlagos munkához, akkor vállalj önkéntes munkát, nagyon sok helyen jól jön egy plusz kéz. Úgy kötöttségek nélkül szokhatod meg, hogy minden nap fel kell kelned dolgozni.
Az iskola nem nehéz, nem kell rögtön egyetemmel kezdeni... jönnek a keresztféléves képzések, nyitva áll előtted a lehetőség, hogy jelentkezz bármelyikre.
Ha nem sikerül, hát nem sikerül, meg lehet próbálni újból, amíg ingyen van.
24 éves vagy, felnőtt ember, most már nem a szüleidnek kell meghatározniuk a döntéseidet, a magad lábára kell állnod. Ha egyáltalán nincs rá indíttatásod, az már nem nevelési probléma. Én a helyedben felkeresnék egy jó pszichológust, ő is sokat tud javítani az önbizalmadon.
Egyébként érdekes téma, egy könyevm szereplője éppen egy ilyen semmittevős, gazdag álomvilágból kiszakított srác. Még az életkor is stimmel. Ha van kedved privátban egy kicsit bővebben írni az érzéseidről, akkor én szívesen veszem :))
válasza:Mindenre csak kifogást keresel.
Kedves 24 éves, meddig óhajtasz még kisbaba-státuszban lenni otthon?
18 éves kor után igenis a saját felelősséged, nem kell a kényelmes semmittevést a szüleidre kenni.
Utolsó: megérkezett Csernus Imre :)
"Hát, bocs, de 18 évesen neked nem volt alap, hogy elvégezz egy valamit (szakma, fősuli...)?! Ha nem, akkor benned van a hiba, és nem kell átrakni a felelősséget. "
Biztos félreérthető voltam, de van végzettségem. Tavaly szereztem diplomát, és nem azért, mert egy lusta, életképtelen, semmirekellő here lennék, aminek már így, látatlanban elkönyvelt mindenki, hanem azért, mert évvesztes is voltam + ötévfolyamos gimibe jártam, így nálunk mindenki 19-20 évesen fejezte be a gimit.
válasza:"Utolsó: megérkezett Csernus Imre :)"
Nem vagyok Csernus Imre, de te akkor is kisbaba státuszban vagy otthon.
Mellesleg marhára önbizalomhiányos vagy. Keress valami munkát, hogy elindulj, utána már tapasztalatod is lesz, és a munka meg fogja hozni az önbizalmadat is. Amíg otthon siránkozol meg lustulsz, addig nem lesz változás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!