Oda kellene adnom így is a gyermeket láthatásra?

Négy éve élünk külön, a kisfiamat a bíróság nálam helyezte el. A láthatás a szokásos forma szerint lett megállapítva. Minden páros hétvégén elvihetné ill. nyári szünetben, ünnepeken stb. Mivel össze-vissza dolgozik, úgy egyeztünk meg, hogy rugalmasan kezeljük majd ezt a dolgot és sokáig próbáltam alkalmazkodni a helyzethez, de egyre nehezebb. Tudni kell, hogy az apa azóta másodszor nősült, és a második feleségével elköltözött tőlünk kb. 100 km-re. Addig egy városban éltünk. A rugalmasságot részemről pedig úgy gondolta, hogy ha ő füttyent én adjam a gyermeket, mert ő most ér rá. Kb. csüt. este vagy pénteken szól, hogy péntek este jön a gyerekért. Ha nem tetszik ez nekem, hisz mi is tervezünk hétvégi programot, akkor én minden vagyok és ellene nevelem a gyereket stb. Többször kértem, hogy azért hét közepéig jelezzen, hogy el szeretné- e vinni a fiúnkat vagy sem, mert nem állhatok állandó készenlétben emiatt. Most pl. már 2 hónapja nem jött érte, mert nem ér rá. Végül most is úgy vitte volna el, hogy egy haverja majd leszállítja a kisfiamat oda és vissza. Volt már néhány alkalom mikor egy másik havert küldött.. és most betelt a pohár. (ülésmagasítót intézzem én a haverjával - telefonszámát nem tudom, keressem meg a havert facén, írjak ott - ha akarom, de amúgy minek az ?! - apa szerint Nagymamától tudok kérni ülésmagasítót, mert nekem nincs autóm) Elegem lett, hogy számomra és a gyerek számára "idegen" emberek vigyék a fiamat. Nem beszélt a gyerekkel egy hónapja, nem látta 2 hónapja.. és szerinte én vagyok a bunkó, meg a rossz. Nem hiszem, hogy kötelezhet bárki arra, hogy adjam oda a gyereket valakinek, akit alig ismerek, majd elviszi. Gyámügy tud ebben segíteni? Mit csináljak, hogy ez rendeződjön? Nem a láthatás ellen vagyok, ő elviheti ahogy máskor is..de nem akarom odaadni a gyereket a havernak, a szomszédnak, bárkinek.