Anyának azt mondta 2,5 éves gyermek, hogy nem szeretlek. Tapasztaltatok hasonlòt?

Mondjuk ha az anyja nem lenne vele idegbeteg, ez hibázik a képletben. Nem a gyerek hibája.

CSak még kicsi és nem tudja, hogy nem illik megmondani egy elmebajos szülőnek sem, hogy nem szeretlek.

Te kie vagy a gyereknek?

A gyerek pici antennaival megerzi a feszultseget. Ha van mellette egy feszult, egy nyugodt, az utobbit fogja valasztani.

Aztan akkkr is kepes mondani, hogy nem szeretlek ha valamiert letoljak,valamit nem engednek meg, amit o bizony szeretne

próbáljátok megbeszélni, hogy elhagyjátok az ordítozást - nagyon ijesztő a kisgyerekek számára! Hárman leültök: és megbeszélitek: elhatároztuk, hogy nem kiabálunk.

Meglepően értik a gyerekek ezt - és számotokra meglepően gyorsan helyreáll majd a béke. Ha hisztizik: nem akarok kiabálni, megbeszéltük.

Nyugodj meg, nincs semmi vész :) Nekem két gyerekem van és tök jó házasságban élünk, de minket is kimerítenek idegileg a hétköznapok, a rohanás, a munka, az itthoni teendők, magunkra nagyon kevés idő jut, ez teljesen természetes, csak a tévében létezik a nagy családi idill, ahol a gyerekek nem üvöltenek és mindenki szereti egymást és persze mindent nyugodt hangon beszélnek meg. Nálunk is van konfliktus bőven és kár egy gyereket burokban nevelni és minden negatív érzéstől, viselkedéstől megkímélni, mert akkor nem az életre neveled, becsapod őt. Igazából ha azt látja a gyerek, hogy egy veszekedés után is szeretitek egymást és minden rendben, akkor ő is így fogja később a konfliktusait kezelni. Nyilván az okos tanácsadók megmondják a tutit, hogy nem szabad kiabálni, de van, amikor nincs más megoldás és elszakad a cérna.

Az én kislányom 2,5 éves, pont mint a te gyereked és neki naponta hangzik el a szájából, hogy nem szeretlek. Ezzel büntet minket, amikor nem tudja az akaratát kifejezni kellőképpen, amikor dühös, mert látja rajtunk a döbbenetet. Mondta már ezt nekem is, az apjának is, a tesójának is, a bölcsődében a gondozójának is, ő egyszerűen így fejezi ki, ha valamit nagyon nem szeretne, ha valamit nem akar, ha dühös ránk. Nyilván nincs ezzel tisztában még, hogy a szavainak milyen súlya van, mi is elmondjuk naponta neki, hogy ez rosszul esik apának, anyának, nem szabad ilyet mondani, ilyen korú gyerekeknél már megy a dackorszak is. Olvass utána ennek, hogy némelyik kicsinél mennyi konfliktussal jár és mennyire idegörlő a sok hiszti, némelyik gyereket alig lehet lenyugtatni, ha rájön az ötperc. Szóval ne hibáztasd magatokat, fog még cifrábbakat is mondani. A gyerekek ilyen korban még teljesen a szülők tükörképei. Ti vagytok neki a minta, azt csinálja és úgy, ahogy ti viselkedtek. Valóban megérzik a kicsik a feszültséget, ezért is kell azon dolgozni, hogy minél kevesebb legyen belőle otthon. Kitartást, mert ez egy igen nehéz időszak a gyerekekkel, a párodnak is próbálj meg több szabadidőt biztosítani, hogy ki tudja fújni kissé magát, mert nagyon nehéz reggeltől estig egy pici gyerek igényeit kiszolgálni. Mi is sok mindent elrontottunk már, de emberek vagyunk, tanultunk a hibáinkból és tudjuk, hogy mit nem szabad a jövőben. Mi is ordibáltunk már egymással nem egyszer, volt, hogy én is elsírtam magam semmitmondó dolgok miatt a gyerekek előtt, mert otthon jött ki az egész napos stressz, ami napközben ért. De mindig elmagyaráztam nekik, hogy mi miért is van, és hogy minden rendben van.

Mégis kitõl tanulta vagy hallotta ezt a szót,hogy "nem szeretlek"?

Lehet az anya,ha a gyermek nem fogad szót,akkor ezt mondja neki?

De elõfordul egyes apáknál is vagy anyáknál is,hogy a gyerekeket befolyásolják és ilyesmikre tanitják.