Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Veletek közölték a szüleitek,...

Veletek közölték a szüleitek, hogy a testvéreteket jobban szeretik?

Figyelt kérdés

Meg tudom érteni, ha ne adj isten egy szülő, akarata ellenére nem tudja egyformán szeretni a gyerekeit pedig mindegyiket önmagukért imádja; de csak akkor, ha nem kivételezik. Viszont azt elítélem, hogy egy szülő csak azért szereti jobban a másik gyerekét, mert ő a szebb, az okosabb, a legidősebb vagy a legkisebb.... ez a helyzet pedig kivételezésekkel társul.

Mi ketten voltunk testvérek és mindig a nővérem volt a kedvenc. A külsőmmel kapcsolatban nem panaszkodhatok, de a nővérem szebb volt. Igaz, okosnak nem mondanám, de nem volt buta. Anyám, apám és az anyai ági nagyszüleim rajongtak érte, én mindig csak HARMADLAGOS voltam. Előbb a nővérem, majd a szülei és csak utána jöttem én. Egyedül az apai ági nagymamám szeretett igazán, de 14 éves voltam, mikor meghalt. A nővérem pedig 24 évesen egy autóbalesetben vesztette életét, ennek már 3 éve. Amikor megtudtam, hogy meghalt, a megkönnyebbülésen kívül semmi mást nem éreztem, sőt még lelkiismeret furdalásom se volt emiatt. Tulajdonképpen egyáltalán nem szerettem. A szüleim 2 évesen lepasszoltak az apai ági nagyimnak (aki egyébként gyűlölte anyámat) és ők pedig hármasban elmentek nyaralni, és ez ment 10 éves koromig. A nővérem közben élvezte a szüleim által nyújtott kényelmet. Amíg ő sorozatban kapta a szebbnél szebb ruhákat, addig engem csak kötelességből tartottak el és "szerettek". A szülinapjaim 15 éves koromig abból álltak, hogy kaptam egy tortát meg egy apróságot, aminek sok értelme nem volt, majd egy idő után a szülinapom is megszűnt. Karácsonykor pedig egy két ruhadarabot kaptam, amíg a nővéremet számítógéppel, telefonnal, TV-vel, Hi-fivel, szép ruhákkal.....halmozták el. Egyedül a nagyim gondolt rám. Hétvégente a nővérem azt csinálhatott amit akart, nekem pedig folyton a házimunkában kellett segíteni. De a nővérem iránti gyűlöletemet még jobban fokozta az, hogy gyakran visszaélt a helyzetével. Valami rosszat csinált, akkor mindig rám kente és a szüleink hittek neki, engem pedig megbüntettek. Egy csöppnyi együttérzés nem volt benne velem kapcsolatban. Igaz, én gyakran kiálltam magamért és szókimondó is voltam, de csak akkor, amikor már nem bírtan uralkodni magamon. 12 évesen megkérdeztem a szüleimtől, hogy engem miért nem szeretnek, erre ők csak nevetve válaszolták, hogy: "erős a képzeleted" - erre én könnyes szemmel a szobámba mentem és fél napig ki se jöttem onnan. Közben ők nyugodtan megebédeltek, megvacsoráztak és még nem is szóltak nekem, hogy evésidő van.

A nővérem, mikor gimnazista lett nagyon megváltozott. Heti szinten eljárt a barátaival bulizni, aminek az lett a következménye, hogy egyszer évet kellett ismételnie, mert megbukott történelemből. A szüleink még ennek ellenére se voltak vele szigorúak. Végül 17 évesen teherbe esett. Itt azért apámnál kihúzta a gyufát, anyám is ideges volt, de próbálta leplezni. A nővérem valamennyire megbánta a dolgot, de engem leginkább az döbbentett meg, hogy az abortusz után vígan élte a kicsapongó életét.

A helyzetemben csak annyi jó volt, hogy a szüleink értem sose aggódtak, azaz én is majdnem azt csinálhattam, amit akartam.

Végül 24 évesen meghalt a nővérem. A szüleim összeomlottak, főleg az anyám. Apám rászokott az alkoholra, majd kirúgták a munkahelyéről, mert részegen ment be, két év után pedig elváltak a szüleim. A nővérem temetésére nem mentem el. Akkor hiányoltak a szüleim először valamiről. Anyám FÖLKERESETT és megkérdezte, hogy miért nem jöttem. Erre én monologizálva kifejtettem az álláspontomat, anyám pedig felpofozott és leordibálta a fejemet. Én pedig megmondtam, hogy az életbe nem akarom látni őt az apámmal együtt.

A válás után anyám újfent fölkeresett és azzal a szándékkal jött, hogy helyre szeretné hozni a kapcsolatunkat, de én végig se hallgattam. Meg mondtam neki, hogy:"ott volt az egész gyerekkorom"- majd otthagytam. Azóta eltelt egy év és minden hónapban keres, de én mindig elutasítom. Legutoljára sírva könyörgött, hogy fogadjam vissza. Ha a nővérem még mindig élne, akkor le se szarna. Próbált megölelni, de én ellöktem magamtól. Megpróbált érzelmileg is zsarolni, de nem hatott meg. Az igazság az, hogy élvezem, ahogyan szenved, de nem azért nem békülök vele, mert azt szeretném, hogy szenvedjen, hanem azért, mert tudom, hogy az egyedülléttől való félelme miatt engem akar egy támasznak használni. Tulajdonképpen nem is az anyám, csak egy nő, aki a világra hozott.



2017. jan. 11. 21:30
1 2 3
 1/26 anonim ***** válasza:
77%
Nem. Letagadtàk mindig.
2017. jan. 11. 21:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/26 anonim ***** válasza:
80%
Ez nagyon szomoru!!! :'(
2017. jan. 11. 21:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/26 anonim ***** válasza:
67%

Tényleg szar gyerekkorod volt sajnálom :(


Az ellenszenvet a nővéred iránt megkéne tanulnod valamilyen módon keselni egy elhunyt személyről beszélsz így aki ráadásul a testvéred volt. Ő nem tehetett róla hogy jobban szerették,kivételeztek vele ez csak anyukádat minősíti. Próbálj meg megbocsátani neki, mert így nem neki rossz hisz ő már nincs itt, hanem neked.

2017. jan. 11. 21:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/26 anonim ***** válasza:
59%

Ha ez igaz, és nem te vagy Harry Potter, akkor valóban szomorú.

Én sosem voltam ilyen helyzetben, úgyhogy könnyen mondom, de én tuti h megbocsátanék

2017. jan. 11. 21:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/26 A kérdező kommentje:
Csak azt nem értem, hogy én miért nem voltam elég jó nekik. Mi rosszat követtem el, ami miatt én mindig a család fekete báránya voltam. Bár anyám és a nagyi ősellenségek voltak és apámmal se volt valami fényes az anyjával való kapcsolata, én pedig a nagyira ütöttem, de akkor is.
2017. jan. 11. 21:48
 6/26 A kérdező kommentje:
Egyébként hármas, nem utáltam volna ennyire a nővéremet, ha nem lett volna ennyire önző.
2017. jan. 11. 21:50
 7/26 anonim ***** válasza:
87%
Te semmi rosszat nem tettél hisz gyerek voltál egy szülő nem így viselkedik a gyerekével. Egyszerűen csak szar szülők.
2017. jan. 11. 21:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/26 anonim ***** válasza:
69%

3mas vagyok.


A szüleid miatt lett ilyen mert istenítették nem ő tehet róla hogy így nevelték. Ha folyamatosan kivételeztek vele és azt tanították hogy oké ha csúnyán viselkedik veled akkor persze hogy ilyen lett. A viselkedés csak a szüleidet minősíti.

2017. jan. 11. 21:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/26 anonim ***** válasza:
3%
Nem közöltem velük, de nem is titkoltam soha : a fiút többre tartom.
2017. jan. 11. 21:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/26 anonim ***** válasza:
34%
Viktoriánus leányregény, a gyengébbik fajtából.:D Kizárt dolog, hogy egy nő a gyűlölt "ősellenség" anyósra bízza a gyerekét, pláne, ha a férje sincs túl jóban az öreglánnyal. Innentől teljesen hiteltelen és abszurd a sztori.
2017. jan. 11. 22:12
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!