Nektek is van olyan családtagotok, aki csak etetéssel tudja kimutatni a szeretetét?

Két olyan családtagom is van, akinek a szeretet kimutatása egyenlő azzal, hogy kajával tömnek mindenkit: apukám és a nagymamám. Egyikőjükkel sem volt soha igazán mély kapcsolatom, mert komoly dolgokról sem tudtam velük beszélgetni soha, a szeretetét nem tudja kimutatni. Apukám régebben amíg vele éltem, naponta körülbeül 20-szor jött be a szobámba azért, hogy megkérdezze, nem kérek-e ilyen, olyan vagy amolyan kaját. Ha főzött néha és nem ettem meg az egészet, megsértődött. Az állatokkal ugyanezt csinálja a mai napig. A macskáknak akár ötször ad egymás után enni úgy, ahogy az előzőt sem ették meg, de nyávogtak egyet és akkor ad nekik mást, mert biztos mást szeretnének. Utána meg csodálkozik, hogy hánynak ha teleeszik magukat. Mondtam neki, hogy ne etesse halálra őket, mert már így is öregek, nem bírja a szervezetük ezt a terhelést és nincs is szükségük rá egyáltalán, és az volt a válasz, hogy de hát ő úgy szereti őket, nézni, ahogy esznek. Természetesen már az összes macska olyan kövér, hogy felugrani sem tudnak szinte sehova. Nektek is van ilyen családtagotok? Miért alakul ki ez az etetési kényszer?