Tudtok olyan embert, akit azért hagyott el valamelyik szülője, mert nem olyan neműnek született, amilyennek szerette volna?

Engemaz "csak" megalázott és semmibe vett apám, mert lánynak születtem.

Bátyám volt a "fiam" meg az "örökösöm", a nővérem volt a "lányom" meg a "hercegnőm" meg voltam én.

"Az"

Viszont arra nem számított, hogy én hasonlítok rá legjobban.

Mikor fiatalon terhes lettem, és megtudta hogy lányom lesz, részegen nagyon megalázott, ráadásul társaságban.

Na akkor aztán úgy kiosztottam mindenki előtt, hogy visszaszólni se tudott.

Volt utána egy elég kemény beszélgetésünk.

Nem hagyott el, tisztességgel felnevelt, de 23 éves voltam, mikor közölte, hogy ő mindig is fiút akart, és ezért jobban szereti a mostohaöcséimet.

Na, paff...

Apàmnak két lánya született. Nővérem a hercegnő akit védett mindentől és mindent megadott neki a másik a senkiházi én akit egész gyerekkorában ütött rúgott. Sokáig lelkileg bántalmazott.

Nem beszèlek vele. Egy utolso alkoholista sz@arházi.

"Van ilyen, hiába hihetetlen egyeseknek. Nemcsak kifogás. Tényleg nem mindegy a gyerek neme mindenkinek. Őszintén szólva én is fiút reméltem és örültem, hogy nem lány. Nem egyforma a két nem, ha tetszik, ha nem. Habár én nem hagytam volna el akkorsem, ha lány születik. Csupán nem tudtam volna őszintén örülni."

Felháborító, hogy az embereknél nem az az elsődleges remény, hogy egészséges legyen a megszületendő gyermekük, hanem folyton abban reménykednek, hogy az általuk elképzelt nemű legyen a kisbaba. Na elmentek ti a pic5ába! Hiába következett be a 18. században a felvilágosodás korszaka, az emberek ugyanúgy ragaszkodnak az ostoba hozzáállásukhoz. De most komolyan, nem egy fiúgyermektől lesz valakinek teljes az élete. Egy ember ne vállaljon gyereket, ha nem mindegy neki a megszületendő gyermeke neme, mert nagyot csalódhat, ha a dolgok nem az elképzelései szerint alakulnak. Hibáztatni másokat ezért (leginkább a gyereket), az egyik leggerinctelenebb dolog.

Előző: a "felvilágosodás" kora olyan módon jelent meg, hogy az embereknek felgyulladt az agya, de a tűzoltóság mint szervezeti egység olyan magas fokon állt, hogy poroltóval megmentették az embereket, és maradt az agyuk helyén valami agycsökevény.

Így hát egyik végletből a másikba estek, egyik butaságból a másikba, vakhitű istenhitből vakhitű materializmusba.

A kérdésre meg csak azért nem válaszolok közvetlenül, mert 18+ az én történetem, ahogy a világra b...