Ti meglátogatnátok ebben az esetben a súlyos beteg édesapátokat?

Én apukám is hasonló. Én már gondolkodtam ezen és szerintem meglátogatnám. Szeretnék elbúcsúzni tőle.

Nem haragszom rá, csak olyan, mint egy idegen, nem érzem az apámnak. De ettől még szeretnék tőle elbúcsúzni.

Később lehet, hogy megbánnám, ha nem tenném.

A leírásod alapján apád tucatszor bizonyította, hogy nem kíváncsi rátok és nem érdekli mi van veletek, úgyhogy ez nem a megbocsátásról szól, hanem arról a tényről, hogy a való életben gyakorlatilag semmi közötök egymáshoz.

Számomra elég egyértelmű a válasz: NE menj be.

Nem mennék be. Semmit nem tett érted, csak ártott, te miért tennél vele jót? Hálából? Konvencióból?

Menj inkább terápiára, hogy feldolgozhasd végre, amit az "apád" tett ellened és a testvéreid meg az édesanyád ellen.

Nem értem a válaszolókat. Miért akarjátok belebeszélni a lelkifurdalást?

Az apjának kellene lelkifurdalásának lenni, aki:

-verte a kérdező testvéreit

-verte a kérdező édesanyját

-soha nem kereste a kérdezőt, 8 éve is úgy találkoztak, hogy a kérdező kereste meg

-gyerektartást csak akkor fizetett, ha kötelezően vonták tőle, azaz nem feketén dolgozott, előtte semmit

-alkoholista

-soha nem vitte a gyerekeit láthatásra

-egyetlen egyszer (!)látogatta meg őket: mikuláscsomagot vitt nekik húsvétra

Mindezt úgy, hogy 3 km-re laktak egymástól.

Nos, az ilyen nem "apa". Miért kellene még a kérdezőnek bemenni hozzá, megkönnyíteni az "apja" lelkét? Miért kellene a kérdezőnek, aki SEMMIT nem kapott az apjától, csak elhanyagolást, lelki sérüléseket és totális közönyt, szóval neki lelkifurdalást éreznie?

Az ilyen nem apa. Az ilyen egy bántalmazó, mérgező senki. Szívből sajnállak, kérdező, hogy ez jutott neked szülő helyett.

És nem: nem mennék be hozzá. Terápiára igen, hogy kikezeljék belőlem az általa okozott károkat.

Utolsó, itt nem a lelkifurdalás a lényeg. A kérdező megsiratta, a kérdező gondolkodik, hogy menjen-e, mert menjen is meg nem is.

Ha nem megy be, akkor folyton azon fog járni az agya, hogy de hívták, de kellett volna-e, de mi lett volna, de így volt-e jobb.

Ha bemegy, az elsülhet jól vagy rosszul. Lehet, hogy semmit nem fog érezni, és az ajtóból visszafordul, mert ott az ágyban csak egy idegen van; de meglehet, hogy ha mást nem, legalább néhány értelmes szót tudnak váltani.

Saját magának lesz jobb, ha bemegy, nem az apuka lelkén könnyít. Vszeg apuka nem is tudja, hogy a mostohatesó megkereste a családtagokat, nem érzelmi zsarolásról van itt szó.

Egyébként én is voltam hasonló viszonyban apámmal (most már felnőtt fejjel évente egyszer talán beszélünk, "jó" a viszony), és tudom, hogy mikor pár éve a féltestvéreim írtak egy üzenetet, hogy kórházban fekszik, azért legalább tudjak róla - emlékszem, akkor milyen rosszul éreztem magam. Én ezért mertem javasolni a látogatást, mert tudom, milyen érzés.

Utolsó: azért reagált így, mert sérüléseket okozott neki az apja, melyeket konzekvensen gyakorolt is, egész életében. Ezért javasoltam inkább a pszichológust, aki hosszú hónapok alatt, nem kevés pénzért majd segít meggyógyítani a lelkét, melyet ez a bizonyos, úgynevezett apa tett beteggé.

Ez sokkal inkább ennek a sérülésnek a tünete, nem másé.