Szülők, ezen ti is így kiakadnátok?

Anyukám szerint nem normális, ahogy a barátommal élünk és hogy teljesen "visszafejlődök" egy kislánnyá mellette. Ez onnan jött neki, hogy kitalálta, menjünk el májusban ketten nyaralni. És a barátom is pont itthon volt, kérdeztem tőle, hogy nem zavarná-e. Mondta, hogy menjek nyugodtan, meg ha szeretném, körbe is kérdez majd (van ismerősünk, akinek irodája van). Elment, aztán anya kiakadt, hogy mi az, hogy nekem engedélyt kell kérnem és hogy nem az apám, bár korban simán lehetne és hogy az elején még örült a boldogságomnak, de ez az egész már nem normális.

Tény, hogy én 20 éves vagyok, ő pedig 39, de jól tartja magát (sportol, jól öltözködik, meg lehet vele jelenni). De ez nálunk sosem volt akadály, jól megvagyunk.

Anya utána ezen puffogott végig, hogy ez olyan volt, mint mikor gyerekkoromban tőle kéredzkedtem el, ha sokáig akartam maradni valahol, ugyanazt a tekintetet vettem elő, ugyanazon a magas hangom szólaltam meg, mint mikor nála akartam valamit elérni... De ez nekem csak egy sima kérdés volt, hiszen szerintem érthető, hogy nem megyek el szó nélkül hetekre, mikor együtt lakunk.