Hogyan kezeljem anyámat, hogy elviselhető legyen a kapcsolatunk?

Anyám igazi mártír-típus, amit én már alapjáraton nezen viselek el, de ezen mondjuk úgy, túllendültem az évek alatt.

Ahogyan azon is, hogy gyakorlatilag a gyerekkorom egy rakat $zar volt (közvetve leginkább neki köszönhetően, de mindig próbáltam előre nézni. Bár ez a tényeken valljuk be, nem változtat.)

Amitől kezdek megőrülni, a folyamatos bírálás a gyereknevelésemmel kapcsolatban.

Másról nem tud beszélni, mint hogy mi mindent csinálok rosszul a gyerekkel (a nagyobbikkal) kapcsolatban, milyen anya vagyok, lelki beteg lesz a gyerekem, stb. Évek óta ez megy, de újabban kihozta belőlem, hogy az ő dolgaival szembesítettem többször. Ilyenkor vagy terel, vagy elviharzik, rám nyomja a telefont, vagy ami a legjobb, letagadja.

Nagyon kezdek besokallni. Lányom szereti, nem akarom eltiltani az unokáktól (bár a kisebbikért annyira nem kapkod, a nagy a minden), meg nem akarom lezárni vele véglegesen, de ezt így nagyon nem bírom már tovább.