Hozzád jók voltak a szüleid? Főként a felnőtteket kérdezem.

Hozzám egyáltalán nem.

22/F

Anyukám igen, faterom már kevésbé.

28N

nem kétlem, hoyg megtették ami tőlük telhető volt, de igen kicsi volt tőlük telhető. ők meg én nagyon különbözünk. nem tudom, ők jók voltak- a hozzám, ezt nincs tisztem megítélni. De én nem szerettem gyerek lenni.

33

Kb úgy voltak "jók", mintha... képzelj magad elé analógiásan olyan szitut, mintha kapsz a szüleidtől havonta X-ezer Ft-ot gyerekkorodban, és huszonévesen, de ebből levonják a kajádat és a rezsidet, kb el is ment majdnem az egész; fűnek-fának elhencegik, hogy "ők milyen jóságosak", csak aprócska hibáik vannak, a gyerekük meg egy hű-de-csúnya-rosszaság (hazudnak - persze enyhén adtam vissza), és kb ennyit sugároznak a külvilág felé, velem kapcsolatban...

...miközben...

...miközben -mondom, képletes analógia következik,

ne szó szerint értsd, de nem is túlzás, amit állítok-

miközben minimum TíZSZER X-ezer Ft-ot a "fű alatt" ellopnának tőled a szüleid, de persze arról

nem hencegnek senkinek, sőt, ha számon mernéd kérni tőlük, letagadnák, és meg is torolnák rajtad pluszban...

Százféle más, sokkal alattomosabb trükkjükről itt

nem szólok. Az szinte alap, hogy játsszák az agyukat mások előtt, pattognak, tevékenykednek, sürögnek, hogy dolgosnak, jónak látsszanak. Ennek egy töredéke valóban érték -miközben ha segíteni merészelek nekik, akkor trükkösen zaklatnak úgy, hogy a külvilágnak

ne tűnjön fel, de amikor csak sikerül nekik, elzavarnak, hogy "ne segíts, tudom egyedül is"-, a nagy része viszont színjáték ÉS FŐLEG TERELÉS, álca részükről.

(Mondanom se kell, hogy ezenközben azt is szajkózzák: "a gyerekem sose segít nekünk!")

(Mások előtt meg nyaliznak, és bekapják a cumit, hogy "ó, milyen kellemes társaság a szüleim...")

Hát nem tündériek...? :) Ez kérem a sportszerűség, és a korrektség Olimposzi magassága, a szüleim részéről.

Cukorfalatkák. :) Sátán nyugosztalja az egyiket, mindketten sátánisták.

Persze ezt nem visszhangozzák. A fordítottját annál inkább.

Egyébként meg nevet nem mondok, tehát nyugodtan kimondhatom az igazságot. Amiről bárki kényelmesen a pofámba vághatja nyugodtan, hogy az úgyis relatív. Magyarán "nyilván simán lehet, hogy hazudozok" (ritkán panaszkodtam, és volt, akitől ezt meg is kaptam, mert neki mellébeszélni, kavarni volt kényelmes, meg kitérni a panaszom elől, meghazuttolva szavaimat).

Kérem szépen, anonim minek is hazudnék itt...? De hát mindenki azt hisz, amit akar...

Mindez egy hozzávetőleges és képletes motívum a szüleim kapcsán (már nem él mindkettő egyébként).

Tehát a felszínt kapargattam most csak, hiszen így is sajnos szószátyár voltam az eddigiekhez képest.

De amit nem lehet 1-2 szóval elmagyarázni, azt nem lehet. Így is csak egyetlen tényezőt érintettem, azt is csak ködösítve. Ugyanis részelteket itt nem közölnék. Meg hát nem is vártad el, kérdező. És nem is terhelnélek részletekkel.

A külvilág annyit lát, hogy "micsoda egy ember vagyok", hogy a szüleim "segítségével" ennyi ideig túléltem...

"Na ja..." Minimum tízszeresét ellopták tőlem, sokféle formában. Segítettek??

Egy börtönben is kapnak az emberek ételt, túlélésre.

Ó, a látszat kedvéért kaptam süteményt, csak hogy befogjam a pofámat, ne merjek szólni a rendőrségen, mit tesznek velem... ÁÁÁ, értem már! :))))

(Van a süteménynél értelmesebb kaja is,

de én nem válogathattam olyan nagy mértékben.

Az emésztésem is tönkrement már gyerekkoromban egy szintig, a szüleim miatt,. mégis megeszek sok mindent, ami erkölcsileg belefér számomra.

A sütemény is energiát ad és nem fogom kidobni csak azért, hogy ne higgyenek a süti evés miatt elkéyneztetettnek. Ha épp száraz kenyér jutott, azt ettem meg, ha sütemény, akkor azt.)

Hűűű, de jobb dolgom volt, mint egy börtönben... Süti-alibi, szüleim részéről, brávisszimó! :D

(Lehet, hogy csak nem jöttem rá, hogy a sütemény valójában ragtapasz...? Lehet, hogy eddig hibásan használtam, ugyanis én lenyomtam a torkomon.)

Azt a mindenit, valóban jobb dolgom volt, mint ha börtönben lettem volna! Kaptam sütit is. :) Hogy befogjam a pofámat arról, hogy... meg arról hogy... és arról is, hogy...

.... hogy.... de erről még névtelenül se merek írni. Nézzetek inkább ehelyett horrort és thrillert. Ha már analógiák.

Nem térnék ki tehát az extrém drasztikus részletekre se, sem pedig a közepesen súlyosakra. A fantáziád úgy se lesz elég hozzá, esélyesen. Amit elképzeltél, az az összetettséghez képest rém egyszerű, ez eléggé valószínű.

Mivel eléggé egyedi az esetem.

Hányan kísérleti nyulak még? Ha elég sokan hazudják magukról, hű, akkor valóban sokan vagyunk... ;)

Az meg, hogy mostanában mi a helyzet, magánügy.

Életkorom: felnőtt. Erről elég legyen ennyi.

Szüleim életkora: sose nőnek fel.

Főleg, amelyik már nem él.

Ő elszalasztotta, hogy elnőjön. Kivéve látszatra, mint a másik.

A másik meg szintén továbbra is el akarja szalasztani, hogy felnőjön végre, idős fejjel.

És itt egyáltalán nem arra gondolok, hogy elszállt felettük a modern világ, és nem értenek a műszaki dolgokhoz...

Pszichésen, és agyilag vannak nagyon messze attól: mi az a felnőtté válás.

Azt a mindenit, a tisssszzccccelt comcédok közelebb-távolabb is korruptak, mint a szüleim? :) Már amelyik? Ja, csak a nagyon soknak a fele, ahányan? Ja, akkor nem panaszkodom. ;)

Akinek érdeke úgy tenni, mintha mi se történne, annak érdeke úgy tenni. Kis édi csintalan commmcccééédok, és a többiek...

Önzetlenül segítettem másokon, élőben, tetterővel, ötletekkel, mikor mivel. Testi betegségeim közepette. Szüleim a testemet folyamatosan tönkretették.

(Lelkileg meg bivaly erős vagyok.)

Fizikai egészségemet szüleim tönkretették, volt, amit drasztikusan, volt, amit apránként. Ennek ellenére másokon ingyen és bérmentve segítettem, mikor épp kinek, főleg kérésükre.

Nem kaptam ellenértéket tehát, önzetlenül tettem.

Képzeljétek, leszázalékolva se vagyok, a testi állapotom ellenére, és segélyt se kapok, voltam már csöves is, beteg testtel, és beteg testtel végeztem már fizikai munkákat, aminek köze nincs a diplomámhoz (utóbbit államilag támogatotton szereztem, részben megdolgoztam a szállásomért, a többi anyagi meg... nos, esetleg olvassátok vissza a hozzászólásomat elölről, akinek nem esett volna le a tantusz.) Nahát, mik vannak... Hahh. Következésképp megint "én vagyok a rossz". :D

("Figyemmá, hozzászóúúlóu, te, hozzászóulóóóu, az a helyzet, ha tecccik ha nöm, te hülye és lusta vagy, na há izé! Én meg okos vajok ám, az a helyzött ijjnye! Szüleid biztos okkal tötték, amit töttek veled születésed óta... Már az anyaméhben is roccakottáá, te, hozzászóulóóóu, jah...")

Arról persze nem sokan tudnak, hogy a nehéz életem közepette, amiket már kicsi gyerekkorom óta élek (na igen, volt kiskoromban NÉHÁNY kellemes évem is, marha nagy vigasz), szóval hogy a nehéz életem közepette önzetlenül másokon segítettem, többször is.

Hogy miért nem tudnak erről általában? főleg az érintettek miért nem?

Mert nem szeretek hencegni. Csak ha rákényszerítenek, de az meg nem hencegés, hanem kiállok magamért olyankor.

És a jót azért teszem, mert az a normális. Szenvedéseim közepette is.

Aki szerint ez lúzerség, az is egy vélemény.

Egy biztos: beleszületni egy közegbe, bizonyos szülőkhöz,

tuti nem lúzerség. Nevezheted pechnek, vagy másnak,

de nem lúzerség.

Bár szívtam, mint a torkosborz, egész életemben, az tuti.

És a pláne, hogy sokan a környezetemben a fordítottját hiszik, meg mintha én bárkinek ártottam volna.

De hát ugyebár a szüleim általi pletyikécskék...

A cuki pofikájukat mosolyogva, azt csípem ám... Marhára... meg immel-ámmal általuk eljátszva... na az aztán...

("miTY foglakoTYol velük, hoTTYátyóló?? Menté' vóna el 18 évesen! El se óvaTYtam, amiket hablaTYossz, el kellett vóna menned 18 éveTTYen! El se óvaTTYam, hogy voltál csöves is, és dógoztál már különféle településeken, mer' nem óvaTTYok el hoTTYú hoTTYáTYólászTY! De pofáTTYni van jogom de naTTyon.")

Tényleg csak a felszínt érintetem, ezt se lehetett tömörebben megfogalmazni, elnézést, akinek fárasztó volt. De hát válaszoltam a kérdésre. Köszönöm a figyelmed, kérdező. Esetleg te is válaszolhatsz a saját kérdésedre.

;)