Sokat veszekszünk anyummal. Mit tegyek, hogy jobb legyen a kapcsolatunk?

"Meg mindig azt mondja, hogy mindent neki kell csinálnia fáradtan munkából hazaesve. De ennyi erővel én is elfáradok."

Bár nem tudom mit dolgozik anyukád, de 1-0 neki. Suli és munka között bizony van különbség, nem is kicsi.

"Meg a kutyámról is teljesen egyedül gondoskodok, én viszem sétálni reggel-délután-este, én etetem, itatom, én gondozom stb."

A kutyával bizony felelőség is jár nem is kicsi... ez a minimum....

Mosogatás... pasi létemre kb 5 perc alatt elmosogatok (3 fő után)... persze nincs is egy heti adag megvárva.

Anyukádnak nagyon nehéz lehet egyedül 2 kamaszgyerekkel....

Itt Te vagy túl hisztis... igazán elvarható, hogy a szobadat takarítsd ki... meg hogy besegítsetek neki, külön kérés nélkül is...

Ezt úgy hívják: az élet iskolája - ilyenek a mai felnőttek (nem mind, Magyarországon csak kb. a 95%).

A mai szülői korosztály 2 okból olyan, mint írod:

Egyik:

Már ők is elkényelmesedve, a sült galambot a szájukhoz távirányítva nőttek fel... majd jött a felnőtt koruk és a távirányító elromlott... a mai napig nem tudták megjavítani... és az élet hullámai összecsapnak a fejük fölött - ennek általában 2 oka van: kevesebb pénzt tudnak havonta előteremteni mint ami a normális élethez kell, illetve: szolgaként bánnak velük a munkahelyükön.

Másik:

A politikai helyzet (akkor is, ha nem politizálnak).

Ha Fidesz-es, akkor azért ideges, hogy ő miért nem nemzeti gázszerelő, ha nem Fidesz-es, akkor meg azért, hogy meddig uralkodik még a Fidesz?

És... nem akarlak elszomorítani, de... valószínűleg már régen megbánta, hogy gyereket nevel... mert benned/veled csak a macerát éli át folyamatosan... azaz: két tűz között van... a munkahelye és a családja között.

A kutyát ki akarta?

Ő?

Ha te akartad, akkor az a te hobbid.

Amikor anyukádnak úgy válaszolsz, hogy a kutyával kell foglalkoznod: sétálni vinni, enni adni neki stb... az anyukádnak olaj a tűzre... mert ő úgy éli meg, hogy helyette foglalkozol a kutyával, a kutya fontosabb neked, mint ő.

És végül:

Te vagy a fiatal, a tini.

Te SOHA nem lehetsz fáradt, mert a tini (pláne a mai világ űberliberalista életfelfogása szerint) maga az energiabomba... ezért, nem érvelhetsz a fáradtságoddal neki, mert az belőle ellenszenvet vált ki.

Igen, ez már politika... így van jelen mindenki családjában: az asztalotokon, a szobádban, a bőröd alatt, az idegrendszeredben, az életedben - ha nem tetszik ez az élet: változtass a politikai rendszeren!

Egyébként, a helyzet egyszerű:

Mivel tudod, hogy ő miket vár el tőled, azokat csináld meg időben... még az előtt, mielőtt ordítani kezdene... mi ebben a nehéz?

#2

Ez nem az a kérdés, nem az a kategória, es nem az a korosztály, ahol libsi a fidesz és az überlibsiz.... keresd meg a megfelelő kategóriát, a megfelelő korosztályt.

Anyukád ideges, mert társtalan, és társtalanul élni nagyon nehéz. Csak a létfenntartásért folytatott küzdelem van, öröm nincs. Neki kéne felnőttként uralkodnia az indulatain, és nem mindent rátok zúditani, az állandó ordibálástól, elégedetlenségtől ugyanis semmi nem változik meg.

Az eddigi válaszolókban nincsen semmi empátia. Nektek jólesne egy ilyen válasz? Egy intelligens ember belegondol, hogy a kérdezőnek mire van szüksége, jelen esetben együttérzésre, támogatásra. Azért tette fel a kérdést. Kioktatásra a legkevésbé sem, azt ugyanis bőven megkapja az anyjától, mást se kap. Mért ne lenne ő is jogosan fáradt, az iskolában tanulás semmivel nem könnyebb, mint a munkahely. Ha az anyuka türelmesebb lenne, jobban kezelné a saját érzéseit is, mindjárt sokkal jobb lenne a családban a hangulat, mert egymást szeretve, együttműködve még a házimunka is gördülékenyebben menne. Kérdező: te vele nem sokat tudsz csinálni, ő amíg nem talál magának megfelelő partnert, ilyen lesz. Saját magadat ne rágd, valóban te is emberből vagy, tegyél meg mindent, amit tudsz, igyekezz nem felvenni a szídást, az ugyanis valójában nem neked szól, hanem a saját fizikai és lelki túlterheltségéből ered.

#5 az első vagyok, akit lepontoztál...

Ebben nőttem fel én is, egyedül neveltmi ket anyám 3 fiút... sose kellett neki szólnia, hogy mosogass el vagy szennyeseket vigyed ki, egyáltalán a szoba legyen rendbe....

Még a mosógépet is bekapcsoltuk... igen össz vissz 3 gomb...

mi is tanultunk...

A Te fejedben meg súlyos bajok vannak....

De rossz volt olvasni 16 éves vagy, és igazból csak suliba jársz.! Amikor anya kórháza került akkor nekem kellet a 2 tesómról gondoskodnom.Akkor voltam 14.A nevelőapám este 8 körül ért haza nem tudta ott hagyni a munkahelyet. Én megoldottam. 1 hónapig volt oda de én magamhoz képest jól teljesítettem szerintem. A keresztapám vitte a húgomat oviban ennyi segítséget kaptam mert mindeki dolgozott és senki sem tudott elszakadni a munkahelyemen. Én emlékszem, hogy úgy tanultam hogy mondtam az anyagot és közben pedig mosogatta vagy terígettem.Mindent nekem kelllet csinálni. A főzés volt egy nagy kihívás de nem egy pörköltet csináltam hanem egyszerűbb kaját és azt is megoldottam és akik ettek azt mondták annyira nem rossz. Akkor azért átértékeltem, hogy anyámnak mit kell minden nap megcsinálnia. Főleg úgy hogy eléggé sokat volt otthon a húgom mert akkor még csak minicsoportba járt ami meg eléggé rövid ideig tart. Anyukád jogosan mondja, hogy csináld meg ezt meg azt. Ő sem ér oda mindent megcsinálni. Azóta anyunak többet segítek és első szóra megcsinálom amit mond. Tudod csak akkor jössz rá a dolgokra ha már nincsen. Sok osztálytársam nem érti, hogy, éppen mert én vásárolok be vagy éppen mert megyek el diákmunkára, vagy mert én főzök. Kérdezz meg egy mai 13-14 éves gyereket, hogy mennyit szokott mosogatni semmennyit. Mindent az anyuci meg az apuci alá rak. Én azért örülök, hogy anyám nem rak mindt alám és annyit már kaptam tőle ha ne adj isten történne vele valami akkor elboldoguljak. Azért ha én majd esetleeg elkerülők messze tőlük akkor tudok magamra főzni, mosni meg takarítani.! Neki az édesanyja nem tudta mutattni ezért próbálja nekem átadni amit ő tud és én ezt kifejezetten elveszem. Ha még haza jövök a suliból ahol előtte 9 órám volt akkor is megcsinálom amit kér akár tanulás közben. És össze szedem a szennyest vagy legalább át pakolok a mosógépből a számítógépbe vagy éppen haza felé felhívom hogy mit megyek a boltba vagy épp amiből ettem elmosom. Ezeket tanulás közben is megtudod csinálni.Minden apró segítséget értékelni fogja, és jól fog neki esni

Attól, hogy tudsz főzni vagy éppen egy kutyáról gondosodsz te leszel több emberileg. De majd idővel rájössz. Sok osztálytárs nem, értette, hogy miért viszem el mondjuk a húgomat játszóterre vagy oviba vagy mert pont takarítok mint hogy éppen velük lézengjek a városban.

Egy 15 éves lány.! :)

Hát szerintem szegény anyukád a korábban leírt okokból kifolyólag túl stresszes, mondhatni idegbeteg, és ezt nem gonoszkodásból írom. Túlterhelt az idegrendszere, ezért nyit mindig ordítozással. Ami persze nem fair, de érthető. Nyilván van egy csomó problémája amit nem látsz (munkahelyi viszonyok pl., hogy az érzelmi életéről ne is beszéljünk). Ettől aztán persze minden szar a szemében, semmiben nem tudja örömét lelni. Szegény... Neked is rossz, viszont kettőtök között még mindig te vagy a jobb lelki és idegállapotban. Te fogsz tudni segíteni neki és magadnak. Vegyél egy iszonyúan nagy levegőt, és határozd el magad! Határozd el, hogy egy picit többet segítesz neki, csak annyit, hogy lássa az igyekezetet. Napi fél órával többet. És határozd el azt is, hogy nem veszed magadra az ordítozását, a stílusát, sértegetését, és hogy nem úgy viselkedik, mint egy jó anya. Ha kitartó vagy, és látja az igyekezetet, ő is magába fog nézni egy idő után, hogyha te hozzátettél valamit a családi élethez, akkor most ő jön azzal, hogy megköszönje, hogy figyelmes vagy, hogy türelmesebb próbál lenni otthon.

Egyelőre szerintem ennyit tudsz tenni, és közben kezdd el szövögetni az önállósodásod terveit! Ha betöltöd a 18-at, mit tudnál dolgozni, hol tudnál továbbtanulni! Költözz el másik városba tanulni, akár kollégiumba, dolgozhatsz mellette. Ezzel nem csak egy nagy terhet veszel le anyukád válláról, hanem a távolság meg is szépít majd sok mindent...