A kisgyereknek inkább az anyjára vagy az apjára van szüksége?

Attól függ, hogy milyen pici. Csecsemőnek az anyjára.

Nagyobbnál attól függ, hogy melyik szülő normálisabb.

Ahogy az első is írja, függ az életkortól. Egy védtelen csecsemő számára az a legegészségesebb, ha az édesanyjával megfelelő kötődési kapcsolatot tud kialakítani, tőle kapja a táplálékot, kialakul benne a bizalom, a szeretet. Később azonban mindkét szülő hasonló színvonalon tudja "ellátni" a gyermekét, azonban nem jó, ha bármelyik is nélkülözve van. Persze, lehet mondani, hogy az anyára nagyobb szükség van, de mire alapozod ezt?

Az apához kötődik a nemi nevelés, ami a lányoknál és fiúknál is nagyon fontos. Az apai jelenlét az, ami inkább meghatározza a későbbi párkapcsolatok sikerességét, a lányoknál az énkép, önbizalom, intimitás területeit, fiúk kapcsán pedig el lehet olvasni Zimbardo könyvét (Nincs kapcsolat - Hová lettek a férfiak?), ami gyönyörűen leírja, milyen hatásai vannak a mai társadalomban az apahiánynak. Nem gondolom, hogy bármelyik szülő helyettesíthető lenne a másik által, de közben pedig pl. azt sem gondolom, hogy a homoszexuális párok gyermekei hátrányban lennének.

Ha nem anyatejes, akkor teljesen mindegy, hogy melyik szülö van ott vele, a lényeg, hogy az az egy legyen az állandó gondozója.

Az nem igaz, hogy az anyjára van jobban szüksége, ez nagyrészt a társadalmi szokásokból adódik - meg valamennyire a biológiából, mert az anya tudja szoptatni -, de semmi olyan indok nincs, ami miatt egy apa kevésbé lenne alkalmas a gyereknevelésre.

(Eltekintve attól a hülye magyar felfogástól, hogy ha egy apa fogallkzoik a gyerekkel, akkor nem számít sokak szemében férfinek)

Mielött valaki beleköt, négy gyerekes anya vagyok és a gyerekekkel nagyobb részt én foglalkoztam, az apa meg többet járt dolgozni.