Miért szereti gyermek az édesanyját? Bizonyitás nélkūl.

Ki a valódi anyám? Még mindig nem tudom. Volt egy állítólagos anyám, de ez tévedés. Azt a pszichopata gépet jól kiismertem, csakhogy az nem ember, ergo nem lehetett a valódi anyám.

Mivel az kizárt, hogy egy pszichopata gép legyen az anyám, és az apám.

Ebből következően még mindig nem tudom, ki a VALÓDI (földi) szülőm.

Végül is önmagában ez a tényező

nem nagy baj számomra,

így is úgy is számos gyerek

jóindulatú nevelője voltam és vagyok.

Mivel gyermeknevelő a szakmám.

Ha sosem voltak nekem valódi szüleim, csak állítólagos pszichopata szadista gépek, akik remek benyomáskeltők és mindenkit palira vesznek és vettek, féligazságokkal, hatásvadász hazugságokkal tömték és tömik mások agyát, akkor ha nincs tényleges szülőm, akkor ott van nekem a múltamban az, hogy

én pótszülője voltam számos kisgyermeknek.

És lehetek is még.

Tehát nincs szülőm? Sebaj, akkor voltam, vagyok, leszek én szülő! Mégpedig példás és hozzáértő! Évekkel ezelőtt meg is szereztem a diplomám, bár a diploma csak egy papír.

A lényeg az, hogy tudom magamról: jó érzékem van a kisgyermekek lelkéhez, az erkölcsöm is példás. Ennek ellenére én is emberből vagyok, sajnos hibázom olykor. De javítom, korrigálom magam olyankor és jóvá teszem, ha adott esetben, néha, ügyetlen voltam.

A szándékom mindig jó. De ha meg kell magam védeni, vagy gyereket megvédeni, arra is képes vagyok.

Úgy gondolom, a testi szadizmus egyértelmű dolog. A pszichopátia már nehezebben bizonyítható. Pláne, ha ravasz módon szadista testileg, egy pszichopata, úgy,

hogy ne hagyjon külsérelmi nyomot, bizonyítékot. Rendszeresen. De talán elegendő, ha az én dolgom. Itt úgy is elvileg anonim vagyok, itt elvileg senki se tudja, kik kínoztak engem testileg.

Az első hozzászóló vagyok, még valami. Tudjátok, mások testi szenvedése sajnos megvásárolható.

Az állítólagos "szüleim" megvásárolták a rendszeres testi szenvedésem, képletesen szólva.

A többség csak a "váráslást" látta az egészből. A többit meg hozzáhazudták, a visszaélést meg elbagatellizálták rendszeresen...

Na meg a féligazságaik...

A korlátaimról meg nem is szólva.

Nálam lelkileg edzettebb ember kevés létezik. Bizonyíték az, hogy túléltem önerőmből, évtizedeken át.

És MINDEKÖZBEN még volt erőm önzetlenül, ingyen segítenem másoknak, amiben képes voltam és vagyok.

Ennyit a "szüleimről".

Már ha én is írhatok.

Feltételezem, hogy

nem diszkriminatív a kérdést kiíró illető.

Ennél fogva én is írhatok a témában.

szerintem azért szereti, mert tőle függ az élete.

amúgy az enyém velem nem volt jó és nem érzek iránta semmit. de gyerekként még szerettem egy ideig.

Legelőször a kis csecsemők még nem "szeretik" az anyjukat, csak ragaszkodnak hozzá, mivel általában egy csecsemő élete teljes mértékben az anyától (persze ma már az apától, más családtagoktól, nevelőktől is) függ. Az anya jelenti neki a táplálékforrást, a biztonságot, a kényelmet, ezért keresi a közelségét. Nyilván ha a csecsemőt nem az anyja neveli, ez a ragaszkodás mások felé is kialakulhat, ha ugyanúgy biztosítanak neki mindent amire szüksége van. Később, amint a kisgyerek megtanulja az érzelmeket, tudja értékelni mások cselekedeteit, már kialakul a szeretet is, ahogy a kérdező írta :)

Ha egy gyerekkel nem foglalkoznak vagy nem megfelelően bánnak, akkor lehet, hogy még az alap ragaszkodás sem alakul ki, ahogy az egyik előző válaszoló írta. Persze attól még, hogy valaki nem ragaszkodik a szüleihez, mások iránt táplálhat érzelmeket, viszont a szüleivel soha nem lesz rendes szülő-gyerek kapcsolata.

nyilván rosszul esik ez neked. csakhogy az anyának nem kéne elvárnia szeretetet attól a kis zsáktól, aki még semmit sem tud a világról.

csecsemővel szemben ne legyenek elvárásaid.

ez lehet, hogy nem jó példa, de volt egy tengerimalacom, aki mindig eltolt magától és hisztizett. egyszer kivettem, magamra tettem és elaludtunk együtt egy órácskára vagy hogy. Akkor valahogy kialakult közöttünk egy kötődés, és onnantól nagyon szerettük egymást. Valahogy úgy ellazultunk egymással szemben.

Persze kisgyerekkel nem szabad elaludni. De csak engedd el magad, hagyd, hogy csak veled legyen, ne akard, hogy szeressen, csak engedd meg, hogy olyan legyen, úgy viselkedjen, ahogy jön neki.

Ne haragudj rá ezért, ne haragudj magadra ezért.

Sajnos valami görcs van benned, talán a párkapcsolatod nem jó. A gyerek érzi, ha valami nincs rendben, erre reagál, nem téged utál.

Bennem nincs meg ez a kötelék az anyámmal, pedig semmi okom sincs rá.

Nem egy igazán jó anya de nem is rossz, viszont én sajnos soha nem tudtam hozzá úgy kötődni mint ahogy a többi gyerek kötődik a sajátjához.