Vannk itt olyan emberek, akik foatalon, tizen-huszonévesen vesztették el mindkét szülőjüket? Milyen az életetek? Mikor sikerült rendesen talpra állni?

Nyilván nagyon nehéz volt feldolgozni, belekerulni egy új családba de engem nagyon megerősített, és az életemben minden jó. Az más kérdés hogy nyilván nem kapom/kaptam meg azt szülő által szeretetet amit más igen, és ez mindig ég űr marad. 18/l

Nekem a legjobb barátnőm járt így. Apukája soha nem foglalkozott vele, nem is nevelte, hanem egy szomszédos városban lakott és csak ivott (bár ő szerintem még él). Anyukája egyedül nevelte, majd amikor barátnőm 11 éves volt, anyukája meghalt rákban. Ezután a nagyszülők vették magukhoz, de ők már nagyon elfáradt, otthonülő emberek voltak akkor is. A papa sokszor titokban elivott egy csomó pénzt, szóval amikor a mama kórházba került akkor barátnőmet felköltöztette magához a nagynénje Budapestre úgy három éve. Amint betöltötte a 18-at, közölte vele hogy hagyja abba a sulit, menjen dolgozni és költözzön el (nem tudom hogy működnek az ilyen a dolgok, de szerintem az volt, hogy mivel nagykorú lett már nem kapott annyi pénzt utána és így nem akarta tovább segíteni). A nagypapa húga vette magához, ő normális néni. Egy ideig úgy csinálta barátnőm, hogy nem akart zsebpénzt kérni, ezért eljárt dolgozni. Ez egy idő után úgy nézett ki, hogy suli után minden nap ment este 10-ig vagy hajnal 1-ig dolgozni, míg a végén csak dolgozni, ezért évet is ismétel majd. Annyi jó talán van belőle, hogy legalább megszedte magát pénzzel, nem költi el felelőtlenül. Nehéz neki, lelkileg főleg. Igaz nem szoktunk olyan sokszor erről beszélni, de biztos vagyok benne, hogy nagyon megviseli néha ez az életmód. Most a nyara néhány szabadnap kivételével úgy telt, hogy reggel 9-től hajnal egyig dolgozik. Ja az kimaradt, hogy a nagymama azóta idősek otthonában van itt vidéken, barátnőm néha lejön meglátogatni, bevásárol neki, majdnem egész napot tölt vele... A papa kb egy évvel a fővárosba költözése után meghalt. :(

Szüleim alkoholisták voltak mindketten, vertek is. 13 éves koromban elszöktem otthonról este és elgyalogoltam a nagyszüleimhez. Ezt úgy kell elképzelni, hogy elindultam este 22 órakor és hajnali 1-re érkeztem meg. Így visszagondolva nem tudom, hogy volt bátorságom ezt megcsinálni. 2 évre rá meghalt az apukám majd arra rá 1 évre az anyukám. Gyűlöltem őket, kicsit se voltam szomorú mikor meghaltak. Azóta nagyon jó életem van és magamnak köszönhetem, nem nekik.