Mit tegyek, hogy végre elfogadja édesapám, hogy barátom van?

Lassan egy éve van már barátom,mindketten 15 évesek vagyunk.Az elején sem anyum,sem apum nem fogadta el,pedig rendes fiú.Tényleg az,tisztességes,kedves,jó tanuló.Anyum szépen lassan elfogadta,megszerette.De édesapámmal teljesen más a helyzet.Ő még most sem tudja elfogadni.

Már nagyon rég találkoztam vele,vagy betegség vagy nyaralás miatt.Ma végre összejött.Persze édesapámnak nem tetszett,rögtön gond volt,belekötött.Mondjuk ő ilyen,semmi sem tetszik neki.Nem ilyen volt,a munkahelye változtatta meg.Legalább is anyum szerint,én mindig ilyennek ismertem..Mondtam neki,hogy holnap is szeretnénk találkozni,megengedte.De megint balhé volt.Én komolyan mondom,nem tudom már,hogy mit csináljak,ha ő jön ide az is baj,ha én megyek az is.Ha bemegyünk a városba sétálni az is baj.Igazából minden baj..Vagyis minden rendben van,addig amig nem akarunk találkozni.

Ő az én legjobb és talán egyetlen barátom is,nem csak a szerelmem.Minden egyes nap nélküle nagyon rossz,nem tudom,hogy olyankor mint kezdjek magammal.Itthon látják,hogy milyen szomorú vagyok emiatt,de apumat ez sem enyhíti.Anyum talán beszélhetne vele,de akkor még nagyobb lenne a balhé meg a veszekedés a családban.Ő nem is tud erről az egészről,nem akarok róla beszélni,mert akkor ő érezné magát hibásnak.Kérlek mondjatok valami biztatót!