Miért ilyen velem a saját anyám? Még felnőtt fejjel is?
Annyit kell tudni a kapcsolatunkról, hogy van két féltestvérem. De én tulajdonképp egyedül nőttem fel. Szüleim váltott műszakban dolgoztak. Bármi dolgot el akartam kezdeni, mindig csak azt hallottam, hogy „te ehhez lusta vagy / béna vagy / kevés vagy / ne is álmodj róla”. Amúgy is nagyon zárkózott gyerek voltam. (Sajnos a mai napig is.) Iskolában is sajnos nem tellett külön tanárra, pedig otthon szorgalmasan tanultam. Sajnos így nem abba a középiskolába vettek fel, ahova szerettem volna. De a másik suli se volt rossz választás. Ott egyik tanárom sokat foglalkozott velem és így volt egy út, amin elindulhattam. Felvettek egyetemre. De előtte csináltam egy okjs képzést. Ott is csak azt hallgattam, hogy minek tanultál, ha el sem tudsz vele helyezkedni. Most fogok végezni az egyetemmel, és most is annyit mond, hogy időpocséklás. Mondtam neki, hogy most már szeretnék a párommal összeköltözni, és teljes állású munkát vállalni (levelezősre átmenni). Ó minek azt? Ki fogsz bukni! Minek akarsz elköltözni? De bármit mondok neki, látom rajta, hogy nem érdekli. Csak a saját kis hülyeségeivel van elfoglalva. És mikor komolyra fordul valami, akkor ki provokálja a veszekedést, mert, hogy neki nem tetszik, hogy el akarok költözni. Mikor meg mondom neki, hogy akkor lefújom az egészet, akkor meg „jajj, hát akkor meg minek kapkodsz?!” Azt tudni kell róla, hogy ha nem ő van a középpontban, akkor kis dolgokon „behisztizik”. Volt, hogy 2 héten keresztül csak veszekedett velem, mert én ki mertem jelenteni, hogy nem vagyok kíváncsi a nővéremre, aki még a telefont se veszi fel. Nem vagyok már gyerek. Volt olyan, hogy 22 évesen este 11kor azért kiabált velem, hogy miért ekkor jöttem haza, és hogy fejezzem be. Rövidre fogva, úgy érzem, hogy sosem bátorított és mikor szükségem lenne rá, akkor is belém rúg. Ezt a „köteléket” akarom elvágni. De azt elfelejti, hogy mikor nagyon beteg volt (majdnem haldoklott), mi voltunk az egyetlenek, akik végig mellette voltak. (De akkor is volt egy kijelentése, hogy azért ne maradjak otthon vele, hogy csak kupit csináljak neki.) Nem tudom, hogy értitek, hogy mi ez a jelenség. Én nem tudom megfogalmazni. De azt tudom, hogy legkevésbé sem arra van szükségem, hogy én csak egy pokróc lehessek neki, akibe állandóan csak belerúghasson, mikor olyanja van. Szerintem én csak púp voltam neki 3. gyerekként a hátán. Mikor rákérdeztem, annyit mondott, hogy csak apám miatt vagyok itt. Sosem foglalkozott velem. És ez fáj, hogy még felnőtt fejjel is így viselkedik.
L
válasza:"hogy neki nem tetszik, hogy el akarok költözni. Mikor meg mondom neki, hogy akkor lefújom az egészet"
De miért is adsz még mindig a véleményére? Ha felnőtt vagy, és meg akarod élni a saját döntéseidet, ne ő befolyásoljon téged.
válasza:Azt nem tudhatjuk, miért ilyen, rajta nem fogsz tudni változtatni. Csak a saját hozzáállásodon.
Próbálj kikerülni a hatása alól, és a saját életedet élni. Ha szeretnél elköltözni, és meg tudsz élni, akkor tedd meg. Ne az ő lelki terrorja befolyásolja a döntéseidet.
válasza:Van az a helyzet, amikor nem vagy eleg jó a szüleidnek sehogysem.
Ezen való rágódás lehúz , mert igazsagtalanságot megélni feldolgozhatatlan
válasza:Tudom, nekem is ilyen fele anyam volt, sot sokkal rosszabb, ha szabad ezt mondanom. Meg miutan elkoltoztem, utana is erzelmelmileg zsarolt, szidott, lehuzott, veszekedeseket provokalt koztunk evekig. A dolognak akkor lett gyakorlatilag vege amikor meghalt.
Az a baj hogy nem minden anya szereti a gyereket, es nalunk is igy volt, a tesoimat (ok fiuk) jobban el tudta fogadni, velem folyton baja volt, szerintem egyszeruen szuletesemtol kezdve valamiert nem tudott elfogadni, igazan sosem szeretett. Amit gyerekkent felfogni lehetetlen, ezert keresi altalaban ilyenkor minden gyerek magaban a hibat. Felonttkent is, de egy ido utan rajossz, hogy a hiba nem benned van, hogy az anyad gyakorlatilag teged nem is szeret. Ekkor meg evekig orlodsz, hogy miert, es probalsz neki megfelelni bar erzed hogy nincs igaza. Aztan vegul feladod, es elfogadod hogy az anyad nem szeret teged, vagy legalabbis mint embert, onallo lenyt nem szeret, csak maximum ugy mint ahogyan birtokol egy ruhat ami az ove, es nehogy mar azt valaki mas hordja.
Amint eljutsz ide, es lemondasz az o szereteterol, illetve arrol hogy o valaha ugy szeressen mint ahogyan te szeretted ot, onnantol leszel igazan boldog es szabad. Mert akkor megerted hogy nem veled van a baj, es leszall rolad a buntudat. Vannak sajnos ilyen anyak. A lenyeg hogy te mar tudod, es ha egyszer gyerekeid lesznek, te soha nem leszel ilyen.
válasza:Vedd fel videóra vagy hanganyagot készítsba beszélgetésekről. Menj el pszichológushoz kezdj el beszélni,megmutatni az anyagot ő segít megérteni.
Hagyd ott anyád hoz önálló döntéseket. Nehagyd hogy befojásoljon.
A pszichológust is vedd fel,hogy visszahallgathasd és meglepd a családod egy jóadag önismereti anyaggal.
Készíts másolatot lehet megsemmisíti az eszközt amin van.
válasza:Költözz össze a pároddal, amilyen messzire csak lehet és onnantól kezdve fekete listára teheted a számát,a kutya nem kérhet majd számon miatta.
A Mérgező szülők c. könyvet meg szerezd be, nekem is nagyon hasznos volt.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!