Szerintetek ebből lehet kiút?

Három gyermekünkkel átmenetileg a szüleimhez kellett költöznünk, kb. fél évről volt szó, egy hónappal tovább tartott, mint terveztük. Kicsik (6, 4, 2 évesek)

Apám egy önző, piás, agresszív disznó. Engem, míg velük éltem próbált teljesen tönkretenni, de nem sikerült neki. Fizikailag ritkán, de bántalmazott, inkább a lelki agresszió volt nagyon sok és undorító. Csoda, hogy normális ember lett belőlem. Csodálatos ember a férjem, szeretjük egymást, remekül kijövünk és imádjuk a gyerekeket. Én megúsztam, azonban anyám nem. Az évek hosszú során teljesen kicsinálta, anyámnak semmi önbecsülése, egy csicska, egy szolga. Állandóan megalázza, ugráltatja, úgy beszél vele, mint egy kutyával. Apám egy alsógatyát sem képes magának elővenni, azt sem tudja hol van... Ilyen szinten vannak. Egy pohár vízért sem megy el magának.

Természetes, hogy anyám idegeinek annyi lett. Ő is iszik minden este, 4 sört, arra rádobja a xanax-ot.

Azt hiszem soha nem voltam rossz gyerekük. Egyetemre jártam, mialatt dolgoztam és eltartottam magam. NEm hoztam soha szégyent a fejükre, mégis rossz vagyok nekik. Nem bírnak elviselni, sem anyám, sem apám. Anyám nem bírja hogy a gyerekek szétpakolnak, a legapróbb dologtól ordít. Közli, hogy nem öröklök semmit a házból, csak az unokák, mert én nem érdemlem, de igazából azt sem tudja, hogy mit beszél. Apám neki a jó és a remek ember. Férjem is szar alak szerintük. Apámnak soha nem volt munkahelye, mégpedig azért, mert senkivel nem tud kijönni, alkalmazkodni egyáltalán nem tud. Nincs normális ember a föld felszínén, aki anyámon kívül elviselné. Az élőfába is beleköt, még abba is, hogy keverem a kávét, nem viccelek.

Nem oktatást kérek, hogy minek jöttünk ide három gyerekkel, ha tudtok milyen apám, anyám. Ezt vállaltuk és ez egy olyan élethelyzet volt, hogy meg kellett hozni ez a döntést.

Anyámért aggódom nagyon. Az idegei annyira kivannak, hogy borzasztó. Teljesen tönkrevan, normálisan gondolkodni nem képes. Nem tudom mi lesz vele. Xanax nélkül el sem bír aludni és a háziorvos írja fel neki mindig. szakorvoshoz el nem menne... Nagyon sajnálom... Már ott tartunk, hogy egyik nap a hajamat tépte...

Fiatalasszony korában még teljesen normális volt, mostanra totál be van kattanva.

Ki mit mond erre? Lehet ebből kiút? Vagy vége? Ennyi? Nézzem, ahogy anyám teljesen bekattan...