Hogy kezeljem a szüleinket ebben az esetben?

A párom munkája miatt már két éven belül a harmadik városba kell költöznünk. Komoly karrierje van, magyar viszonylatban nagyon jól keres, és ebben én is mindig segítettem. Viszont már az első költözésnél fel kellett adnom az otthoni biztos állásom, az új városokban pedig arra a fél-egy évre, amíg ottvagyunk, nagyon nehezen találok állást, volt hogy elég sokáig nem dolgoztam. Szükség szerencsére annyira nincs az én fizetésemre, ráadásul 4 éve van egy mellékállásom, amivel keresek havi pár tízezret, ez a jövőben még több lehet. Közben nyelveket tanulok, besegítek a párom vállalkozási terveibe (dolgozunk maszekon is néha), új szakma tanulását tervezem. A kapcsolatunk teljesen stabil, 1-2 éven belül esküvőt tervezünk.

A szüleink viszont nem hagynak békén a munka dologgal. Folyton magyaráznak, hogy vállaljak el bármit (pl diplomával takarítsak vagy hordjak újságot), ne csak a mellékállásom legyen, mert "kell a két fizetés, egyből nem lehet megélni". Amint az új városban nem találok 2 héten belül munkát, jönnek az osztások, miszerint "keresel te egyáltalán?" meg munkakerülőnek titulálnak. Sőt most már a költözésünk előtt rákezdték, hogy "hát te meg mit fogsz kezdeni magaddal, megint munka nélkül leszel?! ez így nem mehet ám!".

Nekem ebből elegem van már, 2 éve hallgatom ezt kisebb szünetekkel, csak akkor nem, mikor van munkám. Szerintem senkinek semmi köze, hogy mi hogy és miből, mennyiből élünk meg a párommal. Takarítónak bármikor el tudok menni, ha a párommal történne valami, de most erre nincs szükségünk, végeztem már ehhez hasonló munkákat, mikor szükség volt a pénzre, és kikészített lelkileg. A pénz, ami most befolyik, bőven elég, jól élünk. Akkor kinek mi köze ahhoz, miből élünk és én mivel foglalkozom? Hogy pattintsam le a szülőket erről a témáról, hogy ne okítsanak folyton? Mit foglalkoznak folyton azzal, hogy én mit csinálok? Ti mivel ráznátok le őket?