Mi lehet ez az érzés?

Nekem is fájt a szívem érte az elmúlt hét évben minden nap, mert jobb anyát elképzelni sem tudok. Nálunk csak apám volt a probléma, és az, hogy anyunak nem volt bátorsága elhagyni őt. Tudom, hogy nem ritka ez egy bántalmazó kapcsolatban, éppen ezért nem hibáztatom érte. Távolról annyival tudtam javítani a helyzetén, hogy engem, mint közvetlen problémaforrást kiiktattam, így könnyebben tudom lassan rendezni apámmal a kapcsolatom, hogy neki nyugodtabb élete legyen.

Talán egy kis lelkiismeret-furdalás lehet az az érzés, amire gondolsz? Nem tudom én sem, mikor múlik el, hiába tudom, hogy anyám választotta azt az életet. Szerinte nem választás kérdése, merthogy neki ez jutott, de ebbe inkább nem megyek bele. Számtalanszor kértem, hogy költözzön hozzám, jól keresek, a nyugdíját magára költhetné, de úgy néz ki, sosem fog tudni elszakadni onnan, így a legtöbb, amit tehetek, hogy évente néhányszor jó képet vágok apámhoz, és megpróbálom tudatosítani magamban: ő azt az életet választotta, én viszont nem.

Figyelj, ha nem függsz tőlük anyagilag, akkor ott kezdődik a történet, hogy a te életed, és nem vagy köteles elviselni őket. Szerintem hagyj időt, hogy lenyugodjanak, és később próbáljátok meg értelmes ember módjára megbeszélni a dolgokat.

Ha anyagilag tőlük függsz részben vagy teljesen, akkor viszont nincs sok választásod.

A felnotte valas elso lepese ha megerted mindeki ugy el ahogy szeretne

Mutasd meg hogy boldogulsz egyedul

Nem biztos, hogy rossz szülők, csak zajlik az életedben a szülőkről való leválás. Ami sokszor konfliktusokkal, fájdalommal jár. Másképpen akarsz élni, mint ők, ők pedig szeretnék, ha minden a régiben maradna, amikor még gyerek voltál.

Jól tetted, hogy elköltöztél, de ne szakítsd meg velük a kapcsolatot.