Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Hogyan dolgoztátok fel, hogy...

Hogyan dolgoztátok fel, hogy anyukád akkor is gyülől ha mindent megteszel érte?

Figyelt kérdés
21 éves lány vagyok dolgozom és tanulok. Még itthon élek de azon vagyok, hogy elköltözzek. Rengeteget vitázom anyámmal már sárgaföldig lehord de Én nem teszem ezt mert tisztelem. Mára nagyon eldurvult a viszonyunk még köszöni se bírunk egymásnak. Mindent megtettem hogy jobb kapcsolatunk legyen de ez halott ügy, nem elég ha csak én akarom ezt.

2017. okt. 10. 16:53
 1/5 anonim ***** válasza:
72%

Őszintén, mit tisztelsz rajta? Semmi okod nincs arra, hogy tiszteld. Az nem automatikus.

Egyébként baromi nehéz feldolgozni az ilyesmit, de magadat szívatod meg, ha áltatod magad.

2017. okt. 10. 17:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim ***** válasza:
100%

Azt szabad tudni, hogy mi lehet szerinted ennek az oka?

Bár igaz, sokszor konkrétabb ok sem kell, minket tesómmal az apánk ellenségként kezelt, később derült ki már felnőttként, hogy nagyon rossz kapcsolata volt az apjával és ez hozta tovább.

Ezt nehéz feldolgozni, én is próbáltam kedveskedni apámnak, megfelelni, de csak gúnyos megjegyzést kaptunk tőle.

Igaza van az elsőnek, csak szívatod magad, ha a kedvében akarsz járni.

2017. okt. 10. 17:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 A kérdező kommentje:
Konkrét okot sajnos nem tudok rá :/. De sokszor annyira dühít ez a dolog, hogy fizikálisan is kezd kijönni rajtam, rosszul vagyok gyomorgörcs hamar lebetegszem idegileg kicsinál. De még ide köt a munkám és nem meg a suli legalább 1 évig nem tudok elköltözni..
2017. okt. 10. 17:31
 4/5 anonim ***** válasza:
100%

Én hamar, úgy 16-17 éves koromra felmértem, hogy semmi értelme valaki olyanra pazarolnom az energiám, nem érdemes valaki olyan miatt rosszul éreznem magam, aki képtelen szeretni, ha megteszek minden tőlem telhetőt és tiszta a lelkiismeretem, akkor nem fogok kuncsorogni a saját anyámnak se. Persze megvolt az önostorozás, az önutálat, a kisebbségi komplexus, de úgy döntöttem, nem hagyom, hogy tönkretegyen, nem adom meg neki azt az örömet, hogy igaza legyen abban, hogy soha nem lesz belőlem semmi. Ezért (hosszas folyamat volt, de) függetlenítettem magam érzelmileg a bántalmazó anyámtól.


Ne tegyél érte semmit ezektól, hiába tennéd, nem fog ettől jobban szeretni, csak még jobban fog támadni. Keress fel egy terapeutát, foglalkozz önismerettel, építsd saját magad, mert nem lesz könnyű életed ennyire lerombolt önbecsüléssel, de nem lehetetlen. Irányítsd a gondolataid a függetlenedés felé, érd el azt, hogy ne érdekeljen semmi, ami vele kapcsolatos, az ilyen "szülő" nem érdemel más bánásmódot.


Én amint nagykorú lettem, elköltöztem, azóta nem láttam, semmilyen kapcsolatot nem tartok vele. Nem vagyok hajlandó szeretni, vagy akár csak emberként kezelni valakit, aki egész gyerekkoromban csak bántalmazott (igaz nálunk a fizikai és lelki bántalmazás is jelen volt minden nap). Tisztelni meg pláne nem fogok valakit kizárólag azért, mert rokon vagy bármilyen családtag, az semmit nem számít ebben a helyzetben.

2017. okt. 10. 18:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 anonim ***** válasza:
100%
Nehéz az ilyet feldolgozni. Pszichológus segítségével.
2017. okt. 12. 21:17
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!