Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Szüleitekétől eltérő értékrend...

Szüleitekétől eltérő értékrendetek van?

Figyelt kérdés

A linkben szereplő cikkben írt helyzetben lévő emberekkel beszélgetnék. Én a felnőtt gyerek vagyok.

[link]


2017. okt. 13. 21:06
 1/10 anonim ***** válasza:
100%

Igen.


Nem először veszem észre, hogy totál hidegen hagyja, hogy az ember szenved lelkiekben, miközben lemondásokkal kell, hogy élj.


Persze ha róla van szó, akkor nyald ki, tegyél meg mindent, rohanj, fussál, álljál ki érte !


Tök mindegy, hogy nincs semmid ,munkád, pénzed, stb. szerinte az bőven elég, hogy ő van. Az, hogy mi lesz azután mikor ő már nem lesz az nem számít, a pillanat a lényeg, a jövő az nem.

2017. okt. 13. 21:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 anonim ***** válasza:
100%
Komolyan mondom annak örül, amikor az embernek nem sikerül az elszakadás, az elválás, hogy itt hagyd. Ilyen az anyám.
2017. okt. 13. 21:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/10 anonim ***** válasza:
87%
Azt hiszem, hogy alapvetően nem. A cikk alaptétele: "a gyerek kész hitrendszerrel élő szülőkhöz születik" nem igaz, alapvető tévedés. Minden ember változik idővel a nézeteivel együtt. Hogy ez a változás mekkora és milyen irányú, az más kérdés. Ha valaki folyamatosan figyeli saját magát és a környezetet, akkor bizony jelentősen változhatnak a nézetei. Itt persze lényeges kérdés, hogy mely nézetei: a kifelé hangoztatott, a mutatott vagy az önmaga előtt is nehezen bevallott nézetekről van-e szó.
2017. okt. 13. 21:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/10 anonim ***** válasza:
100%
Szerintem természetes, hogy generációk közt vannak értékrendbeli különbségek (vallás, divat, zenei ízlés, szexuális szabadosság...). Az egészséges fiatal tizenéves korától már egyre inkább korosztályával tölti szabadidejét nem pedig szüleivel, ha korlátozni akarják lázad. A normális szülő, gyerek pedig egy idő után megtalálja a kor értékrendje szerinti egyensúlyt. 80-90-es nagyszüleim ma sokkal nyitottabbak, mint 40-50 évesen.
2017. okt. 13. 22:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/10 anonim ***** válasza:
100%
Abszolút mértékben igen, cc. 180 fokban tér el.
2017. okt. 13. 23:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/10 anonim ***** válasza:
100%
A cikket nem olvastam el. De a szüleim isznak, nem szeretnek dolgozni. Ellenben nekem kellett gyerek korban is ,ha nem akartam éhen halni..és egy kortyot sem iszom.
2017. okt. 14. 00:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 A kérdező kommentje:
Köszönöm mindenkinek. Konkrétan nem mesélné el valaki, akár privátban, hogy próbált ő (felnőtt gyerek) megoldani egy, a cikkben leírthoz hasonló helyzetet? Megtörtént az, hogy "normálisan" elmondtátok a szüleiteknek, mit éreztek, miért nem jó, ha elvárják, hogy olyanok legyetek, mint ők? Köszi.
2017. okt. 14. 06:48
 8/10 A kérdező kommentje:

Cikk: A gyerek szülő konfliktus felnőttkorban több forrásból is táplálkozhat, ezek közül egyik lehet a félreértelmezett kommunikáció, az egymás megértése helyett a saját “igazságnak”, hitrendszernek a védelme, vagy hogy nem tartják tiszteletben egymás határait.

Ez a cikk most a gyerek szülő konfliktus kapcsán a hitrendszereket veszi szemügyre. Azért is, mert a munkám során nagyon sokszor találkozom a gyermekben ezzel járó bűntudat érzéssel (apasebek, anyasebek).


Gyerek szülő konfliktus a hitrendszerek tükrében

Amikor egy gyermek megszületik, akkor már kész hitrendszerrel élő szülőkhöz születik. A hitrendszerek között vannak pozitív és negatív érzelmi töltésűek is, és ezek legnagyobb része gyermekkorban, kb. 7 éves korig alakul ki. Vagyis a gyermekek kb. 7 éves korig szívják magukba azokat a meggyőződéseket, amelyek később a világra és a környezet történéseire adnak választ, magyarázatot, és egyfajta fix pontként működik majd az ő életükben is.

Hitrendszereket, meggyőződéseket mindenki találhat a saját életében, pl: “a pénz nem boldogít”, “a férfiak nem megbízhatóak”, “válás a mi családunkban nincs”, és így tovább.

Ezek a hitrendszerek nem minden esetben mondódnak ki, sokszor az érzelmekben, megélésekben, tudat alatt történnek, de nem lehet véka alá rejteni egy gyermek elől. A család tagjai láthatatlan szálakkal kapcsolódnak egymáshoz érzelmileg és mentálisan is, vagyis nem kell kimondódnia egy “hitrendszernek” ahhoz, hogy arról a család többi tagja tudomást ne venne, ne érezné.

Amikor a gyermek elkezdené a saját életét élni, könnyen előfordulhat, hogy a teljes életre való törekvésében megakad, és úgy érzi, nem tud egyről a kettőre lépni, amit nehezít az is, hogy érzelmileg nem támogató szülők veszik körül. Ha a szülők nem eléggé rugalmasak (diszfunkcionális család), akkor feltehetően nem is tudják elfogadni azt, hogy gyermekük élhet teljes életet anélkül, hogy az ő meglátásaikat követné.

A gyermekeiket birtokló családokban előfordulhat az is, hogy azzal akarják visszafogni csemetéiket, hogy megpendítik számukra az érzelmi zsarolást, nagyon súlyos esetben akár kitagadással is fenyegetőzhetnek.

A megoldás egy ilyen gyerek szülő konfliktusban

Szülőként és gyerekként is a legfontosabb az lenne, hogy mindenki megvizsgálja önmagában, hogy tulajdonképpen milyen hitrendszer vagy hitmondat égisze alatt “harcol”.

Vegyünk egy példát: ha a szülők ellenzik a felnőtt gyerekük válását, akkor feltehetően nem a gyermekük igényeit látják, hanem egy rikító zöld cetlit, amire nagy betűkkel van felírva a VÁLÁS szó. Ha a gyermek tart a szülei reakciójától, akkor érdemes tudatosítania önmagában, hogy ha a családban a válás tabu, akkor őt is ennek tükrében fogják megítélni.

Majd megnézni, hogy miért is félelmetes a szülei véleménye? És nagyon gyakran azt dobja ki a gép végeredményül, hogy azért, mert fél, hogy elveszíti a szeretetüket, hogy kiesik a kegyeikből:

“ha aszerint élek, ahogyan a szüleim tanították, akkor ahhoz megkapom a szüleim szeretetét és elfogadását is. Ha nem aszerint élek, akkor nem kapom meg.”

Így kapcsolódik össze a gyermekkorban átvett hitrendszer és a szeretetérzés.

Ha gyermeked kellő támogatást kap ahhoz, hogy felnőttkorában akár másként is csinálhatja, mint ahogyan te elképzelni vagy képes, akkor még nagyobb esélye lesz megtalálni a saját helyét ezen a hétmilliárdos bolygón, arra a röpke 80 – 100 évre, amíg az élete tart.

Az önismeret útját járó szülőként nyugodtan bízz a gyermekedben, hogy ő is képes megoldani a saját lelki gubancait. Önismeret útját járó gyermekként pedig dolgozd fel a sérelmeidet, és egyszerűen csak fogadd el a szüleidet olyannak, amilyenek. Az elfogadás a legtisztább szeretet alapja.

Fontos: önismeret, önismeret és igény az önismeretre.

2017. okt. 14. 06:50
 9/10 anonim ***** válasza:
100%

Pont ezzel küzdök én is és a párom is, egy egyfajta megfelelési kényszerrel a szüleink felé. A párommal az a gond, hogy bár úgy él, ahogy ő szeretné, de ezt csak titokban meri tenni. Mikor újabb autót vettünk, a régi már eléggé odavolt és a párom hosszú utakat tesz meg a munkahelyére, szóval vettünk egy többmilliós autót az apja nagyon ellenezte. Még azt is megmondta, hogy olyan márkát, ami eddig volt, ne vegyünk, holott nekünk megfelelt. Olyan márkájút vettünk újra. Azon is elgondolkodtunk, hogy eltitkoljuk előlük az autót, nehogy kiakadjanak. 26 és 30 évesek vagyunk, külön élünk évek óta, mégis. Ha valamit vesz, mindig letagadja az árát, 20-30%-kal kevesebbet mond, nehogy leszidják, mint valami óvodást. Plusz külföldre akarunk költözni, én már kértem, hogy kezdjük el adagolni ezt a szülőknek, de erre sem hajlandó, szerintem fél tőlük.


Az én családom kicsit más, de én is tartok tőlük. Nálunk kicsi korom óta őszintébb volt a viszony, nem féltünk soha leosztani egymást, egyedül apám agresszív. Anyám viszont rendkívül manipulatív, a felnőtt lányait is mindig a saját céljaira használja, pl széttúrta a testvérem kapcsolatát a gyereke apjával. Addig manipulálta a testvéremet, míg ki nem dobta a pasast, csak mert szerinte nem volt a pasasnak elég pénze (havi 400 körül keresett) és nem volt 40 évesen saját háza, de rajtvolt az ügyön. Most a testvéremnek egy 30 éves pasija van, ő már 7 milliós autóval futkozik és feketén seftel állandóan (pl lopott cuccokkal), de mivel neki van "vagyona", ezért ő már tökéletes anyámnak, őt mindenáron a testvérem mellett akarja tartani. Az nem számít neki, hogy tök bunkó, vagy hogy nem a testvéremhez való, csak legyen vagyona. Minket is lenéz azért, mert egy hitelre vett garzonlakásunk van, folyton beszólogat miatta, pl hogy "az nem a ti lakásotok, hanem a banké" meg ilyenek. Holott ő a nagyszüleimtől kapta a házát, arra veri a mellét.


De előjön az erőszakosságuk (mindkét családnak) a párkapcsolatunkban is. Bármi vitánk legyen a párommal véletlenül előttük, nőként mindig csak én lehetek a hibás, állandóan azt erőltetik, hogy nekem kuss a nevem, tűrjek el neki mindent. Olyan érvek jönnek, hogy a párom keres többet meg hasonlók. Az én családom még azon is gúnyolódott több évig, hogy micsoda papucs a párom, mert heti párszor ő készített nekem reggelit, nem fordítva.


Nagyon nehéz, főleg most a külföldre költözésen rágódok jó ideje, nem tudom, hogy fogom elfogadtatni velük, szerintem ki fognak tagadni...

2017. okt. 14. 13:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/10 A kérdező kommentje:
Köszönöm, utolsó. Beteg a világ.
2017. okt. 15. 15:36

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!