Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Ez normális, mit tudtok...

Ez normális, mit tudtok tanácsolni?

Figyelt kérdés

Van egy bátyám aki egy évvel idősebb nálam és mindig úgy csinált mintha az apám lenne mert mindig megmondta mit csináljak és mit ne, ha a szüleimnek mondtam valamit akkor beleszólt és olyanokat mondott ami sértő nekem.A mai nap folyamán szerettem volna kipróbálni hogyan működik a facebook live a gépen obs-el, mert szerettem volna egy játékot játszani úgy hogy facebook-on streamelem.Mikor hazajött a bátyám akkor megkérdezte hogy a gép mellett mire használtam a laptopot (amihez szerintem semmi köze nincsen) és elmondtam neki, amire azt mondta hogy én hülye vagyok.Igazából bármit mondok neki azt mondja hogy hülye vagyok, pedig szerintem nincs is oka ilyeneket mondani és ha visszakérdezek többször is hogy miért momdja hogy hülye vagyok nem válaszol és elmegy.Régen mindig azt csinálta mikor néztem a kedvenc sorozatomat akkor mindig odajött a tv-hez és kiparodizálta az egészet állandóan és semmivel nem állt le, hiába szóltam a szüleimnek.Aztán amióta megvan csinálva a szobánk azóta ha úgy van kedve átjárkál megnézni hogy én mit csinálok meg olykor direkt idegesít.Ajtó még sajnos nincsen, de ha beszélek osztálytársaimmal akkor is van hogy odajön és mindenfélét mond.Nagyon idegesít mert random átjön az én szobámba és megkérdezi hogy hogy állok a játékkal és hiába küldöm ki a szobámból ő élvezi azt hogy ideges vagyok és direkt még odaáll a szobám elé és onnan beszél hozzám.

A szüleimnél pedig az a helyzet hogy bármit kitalálok azért csak lenéznek és megkérdezik hogy annak mi értelme van, mert számukra nem jelent egy dolog semmit vagy szerintük az nem jó semmire attól még lehet hogy más számára hasznos lehet.Szoktam énekelgetni és egy studió mikrofont szerettem volna mivel amilyen mikrofonjaim vannak azokba belehallatszódik a zúgás és úgy nem lehet jó felvételeket készíteni.Ha valami új dolgot szeretnék kipróbálni már azért is lenéznek és nem érzem azt hogy támogatnának valamiben is.Régen eléggé zárkózott voltam, mostanra eléggé kinyíltam és mesélek a szüleimnek sokmindenről.Pár napja már eléggé lent éreztem magam a padlón és nem szerettem volna olyan állapotban az iskolába menni így azt kamuztam hogy beteg vagyok.Azért szerettem volna itthon maradni hogy rendezzem magam, mert egyébként egy mosolygós lány vagyok eléggé.Aztán valaki segített nekem és jó kedvem lett, majd a családom azt mondogatja nekem hogy nem is vagy beteg csak lusta voltam suliba menni meg ilyenek.Nem akartam elmondani hogy milyen lelki állapotba kerültem mert arról a dologról nem szívesen beszélek.Így is nekem elég sok lelki gonddal megkellett küzdenem ahhoz hogy nyitott tudjak lenni mert előtte sokat bántottak (szavakkal) és néztek le.

És mikor mondtam hogy van nekem elég bajom akkor meg kiröhögnek.

És én nagyon rosszul tanultam mindvégig, éppen hogy a 2-es átlagot megütöm, mert eddig mindig jobban vonzott a gép és a játék.De én már másodszorra tanulom ugyan azt a szakmát ugyan azt az évet és érteni sem értem és nem is érdekel, amit én igazán szeretnék csinálni azt majd csak érettségi után csinálhatom mivel a családom nem engedi hogy másik suliba menjek meg 2-es átlaggal nem vesznek fel másik suliba.5 évet kell még ebbe a suliba járnom de ez rám van kényszerítve és én már most küzdök magammal hogy felkeljek és bemenjek.Ha belegomdolok hogy nekem 5 évet kell itt eltöltenem belehalok.Amit pedig szeretnék tanulna a családom azt mondja hogy abból nem lehet megélni max akkor ha nagyon jól csinálom.Már ezt a sulis témát sem merem felhozni témának mert akkor is rámerőltetik hogy előbb ezt a sulit végezzem el és legyen szakmám meg érettségim és majd utána foglalkozom azzal amivel akarok.Én mindenféleképpen szeretnék szakmát és érettségit, mivel anélkül kb sehová nem vesznek fel dolgozni.

A szüleim meg mindig a jegyeimmel piszkálgatnak hogy tuti televagyok egyessel meg ilyenek.Az a baj hogy annyira nem érdekel ez a szakma hogy még tanulni sem tanulok mivel a nagy részét nem értem, amit meg értek azt meg nem tanulom meg mert nem érdekel és én nem ezt szeretném tanulni.

A szüleim pedig azt hiszik hogy lustaságból nem tanulom mrg mert csak gépezni látnak és mondták hogyha megbukok félévkor elveszik a gépemet és matekból ha egyest írok az már félévi bukás és szerintem sokmindenből így állok és ha félévkor bukás akkor évvégén is, mert tuti sok tantárgyból állok így csak sajnos nem tudom megnézni az e-naplót mivel gondolom valamit elírtak és nem tudok bejelentkezni.

Normális választ szeretnék kérni!

16/L



2017. nov. 22. 15:54
 1/3 anonim ***** válasza:
52%
Terjessz el róla ciki pletykákat! pl. kicsi a farka, a nyugdíjas matektanárnő fényképére recskázik, elélvezéskor vékony hangon vinnyog, rákeni a taknyát a kenyérre és azt eszi, kijár a Margitszigetre kukkolni és közben recskázik, stb.
2017. nov. 22. 16:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 anonim ***** válasza:
Rúkd tökön! :D Ha megint mondja hogy hülye vagy,szólj vissza hogy te meg egy f@$z vagy valami ilyesmit!
2017. nov. 22. 16:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/3 anonim ***** válasza:

Semmiképpen se hagyd magad! Amíg hagyod, hogy a tesód így bánjon veled, nem is fog változni. Ne várd a segítséget, hanem szedd össze magad, és tegyél érte, hogy jobb legyen az életed.

Igazából nem nagyon tudok mit mondani arra, hogy mit kéne tenned a szüleiddel kapcsolatban. Változtatni nem hiszem, hogy tudnál. Én is voltam hasonló helyzetben, de a mai napig nem képesek megérteni engem az én szüleim. Azt kellett tanulnom, amit anya akart, mert szerinte nekem az áll jól. S hát el is végeztem a középsulit, de üvöltözött velem, hogy menjek vissza OKJ-ra, és én hülye, nem álltam ki magamért. Elpazaroltam egy évet az életemből, + én lelkileg is sérültem az osztálytársaim miatt. Mindezek után mehettem tanulni azt, amit "akartam". Gyorsan kellett kitalálnom, mit akarok, mert anya ordibált velem, hogy tudjam, mert nem fognak sehova se felvenni, soha többet nem lesz lehetőség, többet nem tanulhatsz stb. Szóval én megszívtam, de soha többet nem hagyom, hogy befolyásoljon.


Tudom, milyen érzés lelkileg a padlón lenni, és milyen nehéz egyedül talpra állni. Meghogy ez mennyire megtudja gyengíteni az embert. Szóval légy erős, bátor, állj ki magadért, és ne add fel. :)


22L

2017. nov. 23. 01:16
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!