Nem szereti az apa a felnőtt gyerekeit az új kapcsolata óta?

Engem sem szeret... pontosabban "szeret", csak épp van hogy félévig fel sem hív, hogy élek-e még - mikor egy városban laktunk, akkor is ez ment, 500 m-re élt tőlem, és háromhavonta tíz percet szánt rám, abban is a mostohaanyámról beszélt végig (én nem mehetek hozzájuk).

Én írok neki minden hónapban, de kb feleslegesen, mert nem olvassa, nem válaszol, amikor épp eszébe jutok a drága mostohám mellől, akkor ír három sort és ennyi.

Nem probléma, hogy mást szeret, elfogadtam, de azt, hogy azóta - 10 éve - felőle meg is dögölhetnék (szó szerint, simán elnézte volna, hogy szakítás után utcára kerülök, mert nins hová mennem), már nem tudom lenyelni.

Önző vagyok? Akkor legyek az, de elnézést, hogy nem ugrálok örömömben, amiért megszűntem számára létezni. Fáj, kvára, mert mégiscsak a gyereke vagyok.

12-es NEM jön rá.

Apám inkább nem beszél azokkal, akik kerek-perec a szemébe mondták, hogy ostoba, és ne felejtse, hogy én vagyok a gyereke, minthogy elismerje, hogy hibázott.

Az ő baja, de ha majd segíteni kellene neki, ne jöjjön hozzám. Ott a drága párja, intézze el vele.

Olyan nincs, hogy 30 évig őszintén szeretem a gyermekem, aztán 1x csak letojom. A szeretet nem múlik el.

Aki ilyen nővel áll össze, attól miért is vár bárki normális viselkedést? Épeszű embernek ilyen nem kell.

De 30-34 éves felnőtt "gyerekeknek" már meg kéne tudniuk beszélni az apjukkal a problémáikat. Csöndben ülnek és illemből hallgatják a szidalmakat, mert félnek, hogy nem lesz apjuk... hát erre mit lehet mondani? Csak azzal lehet így bánni, aki hagyja magát... Ha nekik ennyire nincs önérzetük, hogy minimálisan kiálljanak magukért, akkor mit várnak? Más nem fog helyettük.

Mi játszódhat le apuka fejében? Ha ennyire elborult, akkor valószínűleg főleg a nője játszódik a fejében... hogy miért lett ő a legfontosabb, azt mi nem tudhatjuk. Talán baromi sok pénze van, vagy 3 nyaralója, vagy fiatal és szép, vagy apuka csak simán őszintén szerelmes lett belé, sok gonosz nő tud profin csábítani...

Azért csinálja ezt, mert megteheti. Bár az sem derült ki, hogy mi okból utálja a gyerekeket, hiszen felnőttek, tehát apuka megszerzésében nem jelentettek akadályt. Nyilván volt valami kezdő konfliktus közöttük. De mivel mindenki szó nélkül tűri, hogy azt csináljon és mondjon, amit akar, ezért megteszi... nem csak apuka a hibás ebben a sztoriban.

De bírom hogy mindig, mindenben NYILVÁNVALÓAN a nő a hibás.. akkor is ha nem. Amúgy te ki vagy a sztoriban hogy ennyire kívülállóként beszélsz? a volt asszony? Az egyik gyerek?

És mi az hogy a gyerekeknek nem lesz apjuk? Meddig kellne hogy csak apa legyen? És a harmincas "gyerekek" mi a csudára számítottak? Sohasem fogja a saját életét élni az apa?

30-34 éves pasasok ne legyenek már ennyire nyámnyilák. Legyen már annyi önérzetük, hogy mindent nem nyelnek le, mert "jaj apuci megharagszik". Ezzel csak azt érik el, hogy gyereknek nézik őket. Én igenis veszekednék apámmal és megmondanám a magamét, hogy mégis miért teszi ezt. Ha másért nem a gyerekeiért ez a két nyámnyila gyerek álljon már ki.

Ha az apám ilyen lenne, akkor én biztos nem jópofiznék vele, felőlem akár a híd alatt is lakhatna. Ha egy szülő az unokára is képes kivetíteni a gyereke iránti utálatát, akkor meg is érdemli, hogy öregként elfekvőbe kerüljön és senki se látogassa.

Ezt hívják kapuzárási pániknak,ilyenkor elmegy az ember esze.Igen,valakinek ennyire.

Szerintem hagyni kéne lenyugodni az öreget,de nem megtagadni,hogy innentől kezdve nem jelent semmit,ha előtte amúgy normális volt.Ha vége lesz a kapcsolat ezzel a nővel,lehet,egyedül marad és akkor a gyerekek maradnak csak.

Az én apám kb. 30 éve "csajozott be", azóta se láttam, azt se tudom él-e még...

A kérdésre válaszolva: Nem írtad mióta tart ez az új kapcsolat, de lehet csak kicsit hagyni kéne őt/őket, hátha idővel visszaállna minden a régi kerékvágásba.