Ha a szülők abszolút nem következetesek, akkor miért csodálkoznak azon, ha a gyerek nem fogad szót?

"Nekem nincs gyerekem, de "

Nem is érdemes tovább olvasni, megint okoskodik valaki, akinek fingja sincs a dolgokról. Tudod, mindenki úgy indul neki az anyaságnak, hogy ő lesz a legjobb anyuka, és az ő gyereke lesz a mintagyerek. Aztán szül, és rájön, hogy rohadtul nem úgy mennek a dolgok ahogy a könyvekben írják, vagy ahogy gyerektelen unatkozó nők tudálékoskodnak a gyakorin.

"Nem is érdemes tovább olvasni, megint okoskodik valaki, akinek fingja sincs a dolgokról"

Te meg gondolom az a tipikus hisztis szuperanyuka vagy, aki mindenkit ledegradál a francba, aki véleményezni mer valamit a szülőkkel vagy gyerekkel kapcsolatban.

Tudod csak azért, mert valakinek nincs gyereke, még nem jelenti azt, hogy az illető segghülye a témában.

Sajnos, sok ilyen szülő van. Kell a gyerek, mert az kell egy családba, de felelősség a gyermeknevelésben nulla.

Hiába mondják és tudják is, hogy a gyermeke mintákat vesz a szülőből(ről) már egészen kicsi kortól, mégsem képesek úgy viselkedni a gyermek előtt, ahogyan azt később tőle elvárják.

Hányszor látni az utcán is olyat, hogy a gyermek megüti az anyját, a testvérét, káromkodik.

Gyermeket nevelni nem azt jelenti, hogy kedvező kamatozású hitelhez juthatnak a szülők, hogy havonta hozza a postás a családit, a gyermek meg majd nő, mint a laboda.

Mert így tényleg az lesz belőle.

2-es: Igen, tudjuk, akinek születik egy gyereke, annak azonnal letöltődik a felhőből a fejébe a misztikus tudás, ami a gyerekneveléshez kell. Mi, gyerektelenek nem tudhatjuk, miért logikus beígérni egy büntetést, aztán nem tartani be, hiszen ez az ezoterikus tudás csak nektek adatott meg; sőt, mi gyerektelenek soha nem is voltunk gyerekek, így nem is emlékezhetünk rá. /szarkazmus

Attól, hogy veszel egy autót, nem leszel azonnal profi sofőr, attól, hogy veszel egy tűzhelyet, nem leszel profi séf, attól, hogy veszel egy gitárt, nem leszel rögtön zenész, de attól, hogy lett egy gyereked, automatikusan tudsz mindent...

Attól még, hogy szülő leszel nem tudsz mindent. De a saját gyerekedet te fogod kiismerni és tudni mi a jó módszer és nem a másik anyuka vagy nem egy gyerektelen vki.

Sőt! A második gyereknél szinte minden eddigi tudásod mehet a kukába mert ő egy másik egyéniség lesz.

Tanácsot lehet adni egymásnak, de nem biztos, hogy működni fog a másik gyereknél is.

Ismerek ilyet. Anyuka lusta nevelni a gyereket ezért benyomja a gép elé. Kb. 3 éves kora óta ez megy. Ha megfájdul tőle a feje, mert már 12 órája vagy a telefont vagy a monitort nézi akkor ad neki fájdalomcsillapítót. Isten őrizz, hogy kikapcsoltassa vele a gépet, még a végén foglalkozni kéne vele. A gyerek 7 éves és gyakorlatilag gameplay videókból van szókincse. Nem vicc, máshogy nem tudja kifejezni magát ennyire nem beszélgetnek vele, csak a káromkodást meg az ordibálást hallja a szülőktől, aztán persze nem értik, miért ilyen a gyerek, biztos az oviban tanulta. (Hát persze...) Mivel semmi türelme nincs hallgatni a hisztit ezért bármit elér vele. Elhullajt egy könnycseppet és már jön is a legújabb fejhallgató vagy bármi, csak fogja már be. Ezzel vissza is él, rendszeresen bajba sodorja a nagyobb tesóját, mert elkezd sírni és azt hazudja, hogy bántotta. A szülők meg hisznek neki és megbüntetik vagy meg is ütik a nagyobbat, mert ha nem hiszik el megy a hiszti. A kicsi meg jót röhög magába, hogy hogy kitolt a tesójával. Rendrakás, házimunka, tisztálkodás nulla, ha a gyerek nem akar, egyedül az esti fürdés kötelező semmi más. Kikeni a padlót főzelékkel aztán nyíg egy kicsit és mehet is vissza játszani. Még én is észreveszem, hogy vissza van maradva a társaihoz képest, de mikor oviban szóltak anyukának az jól kiosztotta őket, hogy az ő gyerekének nincs baja. Ja, hogy betörte egy társa orrát, beleverte a fejét a falba, lelökte a csúszdáról, stb? Nem agresszív, csak életrevaló! Utána meg nem érti, hogy miért kezelhetetlen. (Szerinte azért, mert fiú és azok rosszak.)

Ugyan ez a gyerek nálunk magától elmosogat, beágyaz, ha kiborít valamit kér papírtörlőt és magától feláll a gép elől, hogy rajzolni szeretne (mert én leülök vele, ha szeretné). Persze vannak vele gondok, de tudja, hogy nálunk következetesség van. Nem hat meg pár könnycsepp és ha láttam, hogy ő a gonosz akkor ő kap büntit és nem a tesója. Nem szoktam ordítozni vele, normálisan mondom neki, hogy ha kiborult a tea semmi baj, fel kell törölni, ez nem büntetés. És megérti, mert nem buta, csak tudja jól, hogy a szüleit hülyére tudja venni és meg is teszi. Nem mondom, hogy nálunk nem szokott hisztizni, de jóval kevesebbet, mint otthon. Hamar rá szokott jönni, hogy jobban megéri szótfogadni. (Mert akkor nem 20 percig ül egy kiborult tea felett, hanem csak 5.) Az anyja szerint én egy tisztaságmániás diktátor vagyok, mert nálunk kötelező a 3 perc fogmosás (én is mosom vele, nem csak dirigálok), stb. A gyerek egyeltalán nem éli meg terrorként, mikor nálunk van, sőt szeret hozzánk járni.