Miért ilyenek velem a szüleim?

Sziasztok!

Szóval tömören, hogy mi szokott történni:

Hazaérek a suliból, leülök, eszek valamit (mert nem a suliban kajálok) és ha ezt anyám meglátja, akkor úr isten, világ vége van, hogy éppen nem tanulok. Elkezd ordibálni hogy mekkora egy **** vagyok,mert egy hálátlan **** és ezeket addig folytatja, amég ki nem fogy az ötletekből... Jó, miután megettem a kaját, elmegyek tanulni.

Végeztem, kicsit leülök a géphez, játszok. Ha anyám észreveszi (itthon dolgozik, ezért van, hogy vagy észreveszi, vagy nem), odajön és nemes egyszerűséggel kinyomja a gépet (bár olyan is volt már, hogy lenyomta a főkapcsolót).

Szóval miután kinyomja durván ez hangzik el:

"Tanulj előre, ha végeztél a **** anyádat ******* ***!"

A kikapcsolódásom mindössze annyi lehet, hogy olvasok, amit egyébként egyántalán nem szeretek, kevés olyan könyv van, ami tetszik...

Ezekből a random gép lenyomásokból következik az, hogy az oosztályban piszkálnak, hogy sosem játszok velük, meg hogy anyám gáz... Mondhatni lassan célpont vagyok. :/

Általános dolgok:

Anyám folyton piszkál, ha 4-est kapok (bár nem történik meg sűrűn), hogy mekkora trehány **** vagyok, meg hogy a többi szülőnek mennyire jó, mert nekik biztosan rendes gyerekük van, nem olyan mint én. (Azt mellékesen hozzáteszem, hogy első osztály óta a legrosszabb jegyem 3-as, most pedig nyolcadikos vagyok.)

Apámmal semmi baj nem lenne, sosem piszkál, de mindig anyám pártját fogja...

Egy-két infó rólam:

Szeretnék "közösségi lény" lenni, de azt anyám nem hagyja. (Nem bulikra gondolok, csak néha elmenni haverokkal moziba stb...) Folyton hazaparancsol...

Informatikus szeretnék lenni, de anyám nem engedi... Azt mondja,hogy csak akkor ad pénzt továbbtanulásra, ha jogra vagy orvosira megyek... (Azt gondolom mondanom sem kell, hogy ezekhez semmi kedvem nincsen...)

Barátaim nem nagyon vannak (összesen 2), haverokból van egy jó pár (mondjuk ezen csodálkozok...), de az teljesen más...

Ti ilyen helyzetben mit tennétek/mit tanácsoltok? :(

F/14