Mit csinálnál, ha ezt megtudnád az apádról?

Én 24 voltam, mikor megtudtam, hogy van egy akkor 37 éves nővérem.

Anyámat megerőszakolta a nevelőapja még tiniként, a gyereket pedig nem tudta felnevelni.

A féltestvéremmel ünnepekkor felköszöntjük egymást, de ennyi, nem folyunk bele a másik életébe, meg hát már 40 éves, van saját élete, családja, nem kell ezt bolygatni.

Anyámról nem változott a véleményem, de lehet, hogy ha fiatalabb lennék, vagy éretlenebb, akkor máshogy gondolkoznék. Nyilván a körülmények is sokat számítanak, de mivel én ezt 24 évesen tudtam meg, bevallom, nem nagyon foglalkoztatott, hiszen nem akarok belemászni egy felnőtt, családos ember életébe.

Ettől még persze nem ismerem a ti történeteket, és lehet, hogy a féltestvérednek szüksége lenne rád. Szóval tegyél belátásod szerint, azt tudom javasolni. :)

Mélységesen csalódnék benne.

Kérdező, én a helyedben apámat lesz.rnám, nem érdemli meg, hogy foglalkozz vele (magadban sem).

A féltestvéredet, ha úgy érzed, keresd fel nyugodtan, aztán majd meglátjátok, hogy ő mit szól hozzád, és te hozzá.

Szia! Én ezt 25 évesen tudtam meg apámról, amikor egy esküvőn találkoztam a féltestvéremmel. Ő már többször próbálta állítólag (a rokonok szerint is) felvenni apámmal a kapcsolatot, de el lett hajtva.

Abban a pillanatban azt gondoltam apámról, hogy tényleg olyan sz@r alak mint ahogy eddig is hittem. Ezt azóta a feltestvérem is tudja és nem is nagyon tartják a kapcsolatot.

Azt gondolnám, hogy gyáva szar alak, akkor is, ha nekem példás apám lett volna.

Nem keresném a féltesóm, hiszen nem együtt nőttünk fel, nem érzem olyan szorosnak ezt a vérségi köteléket.

Megmondanám az apámnak a véleményem, nem sunnyognék, hogy épségben maradjon a lelkivilága. Ha jó apa volt, nem félnék attól, hogy vállalom a véleményem egy tettéről. Tutti megromlana a kapcsolatunk valamennyire, tartanám a távolságot és kevésbé bíznék benne.

" de az eltartást viszont elvárta "

mi az, hogy elvárta. Apád gyereke, nem? törvényi kötelezettsége eltartania az ivadékait.