Szerintetek mi lehetne a megoldás erre?

Anyámmal kiskorom jó kapcsolatot ápoltam. De ahogy idősödtem egyre inkább eltávolodtam tőle. Ezt értve mint elvekben és érzelmileg. Sehogy és semmilyen látószögből nem bírok vele egyetérteni.Főleg gyereknevelés terén. Ez a fajta távolodás akkor kezdődött, mikor gimnazista lettem. Barátaimmal beszélgettünk a szüleinkről és ők mondták, hogy nem normális az, ahogy bánik velünk. Ezek után én is észrevettem a dolgot, de nem akartam elhinni, gondoltam, hogy azért ilyen, mert rosz kedve van. Én is próbáltam "lázadni", mint mindenki más. De nálam ezt csirájában elfojtották, kaltam 2 nagy pofont, megmondták, hogy nem az enyém az utolsó szó és fogadjak szót neki, mert ő tudja, hogy mi a jó. Hittem neki, s így inkább hagytam az egészet. Majd tavaly találkoztam egy lánnyal, aki elég sok mindenre nyitotta fel a szememet. (Pl.: 18éves létemre anyám 8kor ágybaküldött aludni.) Rájöttem, hogy igaza van és anyám óvodásként kezel. Igazából innen kezdett rohamosan romlani a kapcsolatom anyámmal. Anyám próbált minket összeugrasztani. Amit nekem elmesélt azt a páromnak teljesen másképp mondta el. Ha mondtam valamit a páromról neki, akkor ő a szavaimat kiforgattva mesélte el a páromnak és heteken át vitáztunk miatta. Aztán rájöttünk, hogy anyám áll a háttérben és ő mozgatta a szálakat. Itt döntöttük el, hogy anyám szavára többet nem adunk. Aztán egy baki árán végzős gimnazista létemre apa lettem. Pontosan multhét csütörtöktől 2hónapja. A gyereket azért nem vetettük el, mert nem volt rá szívünk. Én és párom is gyilkosságnak tartjuk az abortusz bármilyen formáját legyen az tabletta vagy akár műtét. Barátnőmet terhessége alatt anyám elég erősen bíztatta, hogy szakítson velem és kérjen gyerektartásit és, mivel majd nem tudom fizetni, akkor majd jelentsen fel engem és küldjön börtönbe. Ott voltam a szomszéd szobában és saját füleimmel hallottam. Nem akartam elhinni, hogy ezt az én anyám mondta. Ettöl a perctől kezdve nem tudtam/tudok szeretetet érezni anyám iránt. Rá lett szólva, hogy száljon le a páromról és ne traktálja mindenféle hülyeséggel a fejét. A mai napig próbálkozik minket szétválasztani, de kitartunk. Mikor megtudta, hogy a párom terhes egyből az abortuszt javasolta és ellenezte a gyereket mondván, hogy jobb lesz nekünk úgy. Hát nem tettük meg, mint kiderült. Ma büszkén mondogatja, hogy milyen jó nagymamának lenni és ő mindvégig akarta és nagyon jól érzi magát. Barátnőmnek kifejtettem szépen, hogy nem szeretnén, hogy a gyerek a közelébe kerüljön anyámnak, mert nem szeretnék egy olyan embert ott látni, aki végig ellenezte a dolgot legyen az akárkim is. A gyereket eddig egyszer látta. (Mondjuk az is közrejátszik, hogy én baranyai vagyok barátnőm meg veszprémi.) Mivel most erre is fényderült, elmondom, hogy anyámékkal élek még. De ez is csak azért van, mert be akarom fejezni a gimit. Nincs már sok hónap hátra és amint végeztem el is költözök. Ma volt az utolsó veszekésünk még. A téma, a magánszféra volt. Bejött a szobámba es kijelentette, hogy ez nem az én szobám, hanem az övé, mert nincs a nevem a tulajdoni papíron. Nálam itt telt be a pohár és megmondtam neki, hogy én nem fogom elkövetni gyereknevelésben azokat a hibákat amiket ő tett velem és 2 testvéremmel. Azt is megmondtam, hogy ez akkor is az én szobám marad, ha nem tetszik neki, mert szerintem mindenkinek kell egy tér ahol a saját szabályai szerint élhet. Megmondtam, hogy a kislányomnak is el fogom mondani, hogy a saját szobályában a saját szabályai szerint élhet. Ezen megsértődött és kifelé menet hozzámvágta, hogy nekem is nagyon boldog karácsonyt. Nem állítom, hogy nem vagyok hibás, hogy így alakultak a dolgok, de szerintem semmi olyat nem követtem el, hogy így kelljen velem bánni.