Most az is baj, ha valaki elköltözik, meg az is, ha otthon lakik?

Az emberek kínjukban már nem tudják mivel piszkálják a másikat. :)

Azok az emberek, akik felnőttként még a szüleikkel élnek és bántanak amiatt, hogy te elköltöztél, csak irigyek. Még ha nem is akarják beismerni.

Tudod, nagyon nehéz felkelni anyuci szoknyája mellől, de azért mégis rosszul esik látni, hogy valaki már önállóan tud járni. :)

Jó, hogy elköltöztél, ebben a korban már épp ideje. Szerintem a szüleiddel ápolt kapcsolatodnak is egészségesebb ha felnőtt fejjel nem maradsz a nyakukon, hiszen te is más ember vagy egy önálló fiatal felnőtt akinek a gondolkodás módja eltér az idősebb korosztályétól. Ők pedig minden kis dolgodba bele akarnának szólni, szülői szeretetből és gondoskodásból ha továbbra is a kis gyereküknek tettetnéd magad. :)

Kb mintha az oviból csúfolnák az iskolásokat. Ne foglalkozz velük.

Állj a saját lábadra és amennyire lehet válaszd le magad a szüleidről. Saját tapasztalatból mondom, hogy nagyon jó érzés. (és szeretem anyámékat, nem volt otthon sem gáz, csak jó felnőni és felelősséget vállalni magamért)

Szerintem mindenki úgy él, ahogy neki tetszik és ahogy tud.

Manapság túl nagy jelentőséget tulajdonítanak az emberek annak, hogy mások mit szólnak. Ki nem szrja le, de most őszintén?

Ha megteheted, miért ne élhetnél külön, önállóan? Törvénybe nem ütközik, ha a családod is elfogadja, de legfontosabb: neked is jó így, akkor mi van?

Más. Én abban sem látok kivetnivalót, ha egy 3-4 tagú család nem spriccel 6felé, mert az a trend. Semmi nincs abban sem, ha több generáció lakik együtt, akár anyagi akár érzelmi megfontolásból. Sőt, ha megnézzük, a régi nagy dinasztikus nemesi családokban is az volt a sikeresség egyik alapköve, hogy a birtok, a kastéllyal együtt apáról fiúra, unokára szállt és biztosította a nagyon nagy családok, kiterjedt rokonságok megélhetését. Tehát ez sem mumus. De az sem, hogyha valaki teljesen független önálló emberként él.

"Az emberek kínjukban már nem tudják mivel piszkálják a másikat. :) " Mennyire igaz.

Egyszer feltettem egy kérdést valamiről, letámadtak, ment a hőbörgés.

Másnap feltettem ellenkező nézőpontból ugyanarról a szituációról kérdést, ugyanúgy letámadtak, belém kötöttek.

Nem tudom, mi volt a válaszod a másik kérdésnél, de nagyon nem mindegy, hogyan fogalmaztad meg.

Én 30 fölött költöztem el, addig gyűjtöttem a pénzt, mert saját lakásba akartam költözni, nem albérletbe, és addigra jött össze a pénzt, a szüleim nem tettek alám kész lakást érettségire vagy diplomaosztóra, nem volt rá lehetőségük, mással összeköltözni sem volt lehetőségem, kollégiumba pedig csak azokat vették fel, akik távolabbról jártak iskolába. Vannak olyan nálam fiatalabbak, akik szeretnek felvágni, hogy ők már huszonpár évesen külön költöztek, persze gyorsan kiderül, hogy a szüleiktől kész lakást kaptak, vagy a párjuk lakásába költöztek be, vagy valami hasonló, minden esetre nem kellett nagyon megerőltetniük magukat azért a különköltözésért, de azért engem és a hozzám hasonlókat piszkálják, amiért nekünk 30 alatt nem jött össze, viszont velük ellentétben mi önerőből összehoztuk.

Ha te nem szóltál meg másokat, csak tényként közölted, hogy neked így alakult, akkor ne foglalkozz velük, ellenben ha az általam előbb felvázolt típusba tartozol, akkor legyél hálás a szerencsédért, de másokat is próbálj megérteni.

Nem tudom, nem láttam a hozzászólásodat, te tudod, melyik igaz rád.

24 éves vagy és még nem jöttél rá, hogy mindennel kapcsolatban vannak ellentétes vélemények?

Nyilván nem azok az emberek írják, hogy 24 évesen még otthon kéne élnie az embernek, akik egy másik kérdés kapcsán meg azt írják, hogy 24 évesen már az a normális, ha külön él. Ez benne a logika.