Feldolgozható valaha, ha bántalmaztak otthon?
Apukàm vert többnyire ok nélkül, vàlogatott módokon és kegyetlenül (üvegbe, asztallapba). Volt, hogy csak fenyegetett, hogy beletöri a szemüveget a „pofàmba“ ilyenkor mindig le kellett venni a szemüvegem és odatartani az arcom, mert a szemüveg ugye nem seérülhetett. Tipikus volt, hogy ha nem hagyom magam önként, akkor nagyobbat kapok. Rendszeresen elrángatta a kezem az arcom elöl, ha védeni pròbàltam magam. Egy idö után már összeszedtem magam, és megàlltam elötte feltartott fejjel a szemébe nézve, vàrtam, hogy akkor megür. Onnantól kezdve nem vert többet. Ekkor lehettem 17.
Anyu nem àllt ki mellettem, gyerekkoromban még próbàlta visszafogni aput ilyen nyamvadt észérvekkel, hogy „ne verd meg te, mert nagyon nagyot ütsz, és még megsérül, majd adok a fenekére én“, vagy „nyoma marad, mit mondok?“.
Idösebb koromban 13-16 már ezt is befejwzte, annyit mondott csak, hogy „vedd le a szemüveget, megdogom addig“, és hagyta, hogy kapjak. Vagy „hagyd magad, mert ha ellenkezel, apád nem fejezi be, és nem kelsz fel többet“.
Ment a szóban bántalmazás is, a zsarolàs, a fenyegetés. 4 éves voltam, amikor elöször fenyegetett, hogy kihajít éjjelre az ùtra meztelen.
(Szeretett szexuàlis megalàzást tàrsítani a dolgokhoz szóban, ilyen volt, hogy meztelen hajít ki, 20-an b...nak meg, ill mindig én voltam a k... otthon)
Sol éve ellöltöztem, férjnél vagyok. Jàrtam teràpiàra, jól vagyok.
Napközben semmi bajom, eszembe se jut, de ha más hasonló sorsù gyerekekröl, kamaszokról olvasok, elkap a sírás, és visszajön minden.
Ezen sose leszek tùl?
N
válasza:Igen, feldolgozható!
(Ne felejtsetek lepontozni)
válasza:Igen fel lehet.
Ha lezárod a múltat, megszakítod vele a kapcsolatot, és jársz terápiára. Ezek gondolom, meg is történtek nálad.
Szerintem sikerült is valamennyire feldolgoznod, hiszen normális életed lett, van családod.
Az egyébként teljesen normális, hogyha valaki ilyenekről olvas, vagy lát egy ilyen riportot, akkor az megérinti, elérzékenyül. Még akkor is, ha saját maga nem esett át ilyenen.
válasza:Nekem is, hiába a hosszú-hosszú pszichológus... előfordul, pl máig nem szeretek 24-én családdal karácsonyozni, mert eszembe jut, hogy apám 10 éve leszarja a fejemet és át sem jött megköszönteni.
Párom tudja, a családja is tisztában van vele, hogy nem bunkóságból nem megyek hozzájuk 24-ére, hanem mert így is sokszor elsírom magam, főleg, mikor három napig nem válaszol a köszöntő sms-re.
válasza:Nagyon ismerős a történeted, én is ilyen körülmények között nőttem fel, bár nálunk anyám volt az inkább, aki rendszeresen bántalmazott.
Nekem is a terápia segített, ill. az önismereti terápia, amiből szintén elvégeztem 150 órát. A "családommal" minden kapcsolatot megszakítottam, ez is rengeteget segített a gyógyulásban. Elengedtem, megbocsátottam, de számomra halott emberek. Kitartást kívánok.
válasza: válasza:Ha egyedül nem megy és mindig eszedbe jut, kísért a múlt (ami - sajnos - ilyen trauma átélése után (amelyek sok évig tartottak, nem is csoda), akkor kérd pszichológus-pszichoterapeuta segítségét.
Sajnos pénzbe kerül, az fontos, hogy valószínűleg hosszabb távon el kell járni hozzá, mert az ilyen lelki dolgokkal való foglalkozáshoz idő kell.
válasza:"Egy idö után már összeszedtem magam, és megàlltam elötte feltartott fejjel a szemébe nézve, vàrtam, hogy akkor megür. " Már ez is nagy lépés. Bátor voltál.
Minket csak lelkileg terrorizált, néha volt fizikai is, eszembe jut a mai napig, de tudom, hogy azért csinálta, mert ő is így nőtt fel és ezt tanulta, nem tudott fejlődni. Tehát nálam az segített, hogy megmagyaráztam miért tette azt, amit tett, hogy mennyire nyomorult volt lelkileg (ez nem azt jelenti, hogy felmenti az illetőt).
Mindenki máshogyan dolgozza fel, és szerintem a legtöbb ember bár tagadja, kialvatlan éjszakákon azért eszükbe jut a dolog keserű szájízzel. Mindenesetre én csodállak, hogy úgy odaálltál, minden hátsó támogatás nélkül, tiniként.
válasza:Érthető,hogy ha ilyenekről olvasol sírsz.
De, feldolgozható hogyha próbálod elfelejteni nem olvasol ilyeneket,jársz terápiára.
Remélem segíthettem. :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!