A szüleim nem hagynak élni, mit tegyek? 24 éves vagyok, külföldön élek jó körülmények között.

Gyermekkoromban szegénységben éltünk nővéremmel és a szüleimmel. Mindennapos gondokkal.. alkoholizmus, agresszió, verekedések. Minden nap a testvéremmel próbáltunk valami ehető dolgot találni. De mindig éhesen és ordibálás közepette feküdtünk le. Télen fűtés helyett kaptunk több takarót, hogy ne fázzunk. Mindig próbáltam jó tanuló lenni, mert tudtam, hogy nincs más kiút. Az öngyilkosság gondolata természetessé vált 4 éves korom óta. (Iskolában mindenki ismerte a helyzetünk és csak bántottak miatta) A továbbtanulásra otthon nem volt lehetőségem. ( az iskola melletti munka és más okok miatt)

Az otthon töltött évek során teljesen leépültünk (a párom is velünk élt)

2,5 éve külföldre költöztünk. Az első 2 évben a szüleim megállás nélkül hivogattak napi szinten, és kértek pénzt, vagy csak akarták tudni mi van velünk. Minket a bűntudat vezérelt és adtunk mindig. Amióta kint élünk, életemben először tiszta lakásban élek, nem fázok, van mit ennem, lehetnek új ruháim, és végre embernek érezhetném magam. Szeretnék jogosítványt, autót mert itt a munkahelyek nagyon messze vannak, és a továbbtanulst is szeretném elkezdeni.

De a szüleim minden nap hívnak, és kérdezik, hogy minek autó és jobb munka, miért urizálok? Minek tanulok tovább, ha az csak pénzkiadás? A testvérem ugyan olyan életet kezdett élni mint ők, már két gyerekkel. Kevés pénzzel, koszban, agresszióban.

Szeretnék boldog életet élni, és jobb életet élni. De mindig keltik bennem a bűntudatot: hogyha nekik nincs semmilyük, én miért engedek meg magamnak ennyit. (2,5 éve 6 napot dolgozok, hogy jobb életem lehessen, és irigyek ha bármit veszek. Számolgatják a saját pénzem és titkolnom kell dolgokat.)

Remélen tud valaki segíteni. Előre is köszönöm.