Lassan 22 éves leszek, anyám mindenbe beleköt, beleszól. Mit lehetne csinálni?

22 éves leszek, egyetemre járok, párom van, de még mindig úgy kezel mintha egy életképtelen óvodás lennék.

Csak példák: Nem rég bepakolta a táskám (s ezzel együtt ki ami esetleg benne volt) ez elég nagy felháborodást kavart. Kint kell legyen az órarendem a falon különben megy az ordibálás meg a zsarolás, ha egy két órával később jövök mert esetleg a párommal elmentünk valahova akkor számon vagyok kérve, hogy ekkor meg akkor végeztem, mit csináltam abban az x órában még. Miért úgy vettem fel az óráimat ahogy. Ha egy napig nem hívom vagy nem írok akkor már őt leszarom, már nem is érdekel mi van vele "felőled meg is dögölhetnék" hozzáállása van. Én úgy gondolom, ha elmegyek 1 napra valahova a párommal akkor nem kéne lejelentkeznem.

A számonkérésen és a folyamatos felügyeleten kívül mindenbe beleszól. Mit miért csinálok, ha csinálom miért úgy, ne csináljam mert hülyeség stb.

Ha neadjisten elmegyek a haverokkal biliárdozni és merészelek inni 1 vagy 2 sört akkor én már egy alkoholista vagyok, csöves leszek, nem fogom semmire vinni. (Ez mind alaptalan, mert nemhogy részeg de még csak spicces se voltam soha életemben, és a néha az havonta vagy kéthavonta ha épp mindenki ráér, és akkor is este 10 előtt itthon vagyok, mert ha nem akkor számon kér, meg kikéri magának, hogy mi az, hogy eddig elmaradok (pl szülinapon 1-re értem haza, és konkrétan megtiltotta, hogy többet ilyet csináljak, bónuszban megvárta amíg haza érek (konkrétan bennehagyta a kulcsot a zárban, nehogy észrevétlenül be tudjak jönni))).

Ha valamiben nem egyezik vele a véleményem akkor az rossz, és akár érzelmi zsarolással akár ordibálással de mindig eléri, hogy elfogadjam amit ő mond. Addig b*szogat, meg hasonlók amíg be nem adom a derekam.

Addig is, mit lehetne ezzel a helyzettel kezdeni? A napi 8-10 beszólás, csesztetés már kezd egy kicsit sok lenni.

Ui: Elköltözés tervben van, fedezet kell rá.