Ti mit szóltok ehhez a helyzethez? Kinek adnátok inkább igazat? Az mindegy, hogy èn ki vagyok a törtènetben, szereplő, vagy csak megfigyelő. Nekem is van saját vèlemènyem, de a lehető legobjektívebben írom le a dolgokat.

A hármas fizika az egy teljesen jó jegy, tekintve, hogy valószínűleg úgysem azzal fog továbbtanulni, és az egyetemi felvételibe a fizika helyett a biológia vagy a kémia is beszámítható.

Semmi értelme erőltetni a fizikát, ha annyira utálja.

(Mindjárt jön valaki, aki szentül állítja, hogy 5.0 átlag alatt a gyereknek kuss a neve, márpedig csak vizen és kenyéren kellene élnie, hiszen eltartják, és egyébként sincs joga követelni a netet.)

De, nekem ez a véleményem. (Pedig szerintem a középiskolás fizika tényleg dedós szint, de hát ha nem megy... akkor nem megy.)

Azokkal a tárgyakkal kéne foglalkoznia amiket szeret, főleg így továbbtanulás előtt, mert valószínűleg abba az irányba megy majd!

Mégis miért pocsékoljon egy 17 éves lány napi két órát felesleges dologra? Pláne olyanra amit nem kedvel? Főleg fenyegetőzés és letiltás árán?

Komolyan néhány szülő nem normális... Kit érdekel mit szeret az apuka? Az nem tűnt fel, hogy a gyereke nem saját maga? Egy teljesen más személy? Akit más érdekel, teljesen más a személyisége és mással szeretne foglalkozni???

Ezzel csak még jobban elidegeníti magától és teljesen jogosan.

Valahol apukát is értem, hiszen eddig nem volt napi szinten ráhatással a lányára tanulás terén és most próbálja ösztönözni, csak rosszul. Látja, hogy végül is jó tanuló, és ha már ő tudja a fizikát, szeretne segíteni neki, csak rossz eszközökkel. Nem így kellene. Inkább le kéne ülni a lányával, olykor beszélgetni, felajánlani neki, hogy na nem tud valamit, akkor segít és megvonás helyett inkább valamit felajánlani a fáradozásaiért. (Jó tudom, a tudás az érdem, stb. stb., de na...)

A lányt is megértem, hiszen eddig nem az apjával lakott, más szabályok, és nem tetszik neki a rendszer.

Apukának kellene nyitnia a lánya felé, mert így csak mind a ketten durcáskodnak, mint két óvódás.

De amúgy hova tudna költözni, ha nem apukához?

Bszki. Lelkiismeretesen elolvastam minden szót, hogy véleményezni tudjam a dolgot, erre kiderül, hogy tanulásról meg fészbukról van szó.

Gratulálok a problémához, bárcsak nekem is ilyesmi lenne.

A lányt és az apukát is megértem, az anyukát elítélem.

Lány részéről: Adott egy kamasz, aki kitaszítva érzi magát, mert egyszer már elhagyta az apja, most pedig anyja tette ugyan ezt. (Az okok nem fontosak, még ha az apuka önhibáján kívül is történt az eltávolodás 5 éve, ez egy kiskamasznak bizony meghatározó.) Valamilyen szinten természetes, hogy online alakítottta ki a saját közösségét, ahol gyors barátságok köződnek és szűnnek meg, tehát ha valaki lemorzsolódik, az nem olyan fájdalmas.

Apuka részéről: Egy olyan új helyzet adódott az életében, amivel feltételezésem szerint még nem találkozott. (A kérdésből nem derül ki, hogy él e az apuka háztartásában másik kamasz gyerek.) Kihagyott 5 évet a lánya mindennapjaiból, így számottevő hátránnyal indul nevelés terén. Szándéka nem lenne rossz, de a módszerei nem a legjobbak. Korrepetálhatná ő maga is a lányát, ha tényleg olyan jó képességű, elég lenne alkalmi 1 óra is, minden iskolai fizikaóra óra után.

Mai látásmódommal az apukának adok igazat, egy lusta, de tehetséges lánynak nem túl megerőltető egy tárgyból javítani. Írom ezt úgy, hogy gimiben pont olyan lusta voltam, mint a kérdésben említett 17 éves lány. Sok-sok szenvedés árán jöttem rá később, hogy a lustaságom miatti félmegoldások nem visznek előrébb az életben, ahhoz, hogy el is érjek valamit, kitartónak és szorgalmasnak kell lennem.

Hogy én kinek adnék igazat? Inkább a lánynak (bár egy kicsit megerőltethetné magát). Mindkét szereplőben van túlkapás, de ez kezelhető.

DE hol van az anya? Az anya, aki be sem fejezi a gyereknevelést, elmegy a pasijával külföldre az érettségi évében? Otthagyja a gyereket az apának, akinek eddig talán nem volt beleszólása a nevelésbe, de most szabad kezet kap és nevel jól-rosszul?

Én a kislányt sajnálom a történetedből igazán és mélyen elítélem az anyát!