Akinek pszichopata szülei voltak, mit tett? Apám kifelé mézesmázos.

Részleges narcisztikus aspektusokról tudok beszélni.

Minimalizálni a nagyon személyes dolgokat a beszélgetésekben. Sajnos sok oltogatás és gúny után tanultam meg én is.

Nem értana kicsit részletezd a problémád.

Talán sejtem mire gondolhatsz a kérdés alatt, ámbár én is szüleimmel élek, igyekszem minimálisra szűkíteni az időt amit velük töltök. Két műszakos meló, túlórák, bringázás hogy minél kevesebbet legyek otthon, illetve szem előtt.

Nem mintha herótom lenne az otthon üléstől, de inkább megelőzőm a bajt, beleuntam már az állandó, ok nélküli inzultálásba.

Mostohaanyám az.

- napi szinten megalázás

- "értéktelen senki vagy", "úgysem tudsz lediplomázni", "semmire nem viszed az életben", "kinek kellenél?", "azt hiszed érdekel bárkit is, mit gondolsz?"

- ha valamit megcsináltam, az volt a baja, "ez szar", "én ezt a moslékot nem eszem meg" (nem volt moslék kinézetre sem, és rajta kívül mindenkinek ízlett)

- ha nem csináltam meg, azért piszkált

- megkaptam minden másnap, hogy élősködök (mert 19 évesen vizsgaidőszakban nem melóztam, hanem tanultam)

De nem csak velem viselkedett így, volt, hogy két hétig nem szólt apához, mert ő valamiben ellentmondott neki. A kisfiával is közölte (egy kapa után), hogy ő innentől kezdve leszrja, mit csinál - és tényleg ignorálta vagy egy hétig a gyerekét, aki már hozzám jött sírva, hogy segítsek neki a leckében.

Akkor meg azért szidta le, hogy miért nem hozzá ment segítségért.

...

Ez ment 2-3 évig, aztán mikor már az öngyilkosságon gondolkoztam, akkor rájöttem, hogy le kell lépnem.

Otthagytam a sulit, elmentem dolgozni és 21 évesen elhúztam "otthonról".

Hagyjuk, ez a nő bolond, mindenki utálja a családban, és még a szókimondó kollégája szerint gyógyszerre lenne szüksége.