Szerintetek igazam lehet? (Ugye, hogy nem apukám a hibás? )

Nem, édesapád nem hibás. A bántalmazás, a lelki terror borzasztó dolgokat tesz az emberekkel. Ha még diagnosztizálták is nála ezeket a személyiségzavarokat, akkor végképp nem lehet kérdés, hogy nem hibás. Sajnos a nagyszüleid gyakorlatilag megölték őt. Ritka ostoba és rosszindulatú emberek lehetnek. De az anyád se kutya. Feltételezem, amikor édesapád összejött vele, úgy látta, hogy végre talált egy kedves, szerető társat, aztán belőle is ugyanaz az állat jött elő, mint a szüleiből: követelőző, önző gyökér. Főleg ebből a szövegből nyilvánvaló, amit most előad róla.

Minél előbb ki kell kerülnöd ebből a közegből, és soha nem nézni vissza! Ez csak biológiai értelemben család, valójában egy mérgező közeg, ami téged is be fog darálni, ha nem menekülsz el.

A skrizofénia tudtommal nem kialakul, hanem az veleszületett rendellenesség... Ráadásul örökletes. :/

Amúgy #2-nek igaza van, apukád mentálisan sérült, agresszív, bántalmazó családban nőtt fel, így érthető hogy ő is olyan lesz. Ezekután megtalálta anyukádat, talán remélte hogy mostmár valaki szeretni fogja, de erre anyád folytatta amit szülei. Vagy fogalmam sincs miért maradtak egyáltalán együtt... Én biztosan nem maradnák olyan emberrel aki folyamatosan bántalmaz, s főleg nem szülök/csinálok neki 4 gyereket.

Lényeg hogy ha azt vesszük apukád valóban nem volt hibás, viszont kezelni kellett volna, orvosnak is, meg anyukádnak is. Szerintem a legtöbb sérült emberrel lehet bánni, csak óriási empátia, és türelem kell hozzá. Anyukád most a legjobban abban hibás hogy megpróbálja beléd/belétek nevelni hogy ugyanolyan selejtek vagytok mint apátok. Ezzel pedig ha valamelyikőtök nem elég erős, akkor valóban olyan is lesz. Most inkább össze kellene fognotok, nem pedig egymást gyilkolászni.

Nekem a nővérem volt ilyen, szintén 20 éves korától és 35 évesen halt meg. Viszont az én anyukám csodálatos ember volt, erején felül próbált gondoskodni rólunk és mindent megtett a nővéremért. Minden kezeléssel, minden szakemberrel, minden új vagy régi módszerrel próbálkozott, mégsem sikerült előre mozdítani a dolgot. A nővérem dühkitörései, meg a szélsőségekben való ingadozás, az öngyilkossági kísérletei mindenkit felőrőltek érzelmileg. A halálában pedig anyukám beleroppant és pár hónappal később bele is halt egy olyan agresszív rákba, amire az orvos azt mondta, hogy 40 év alatt nem látott olyat.

Szóval nincs igaza anyukádnak abban, hogy ez csak elhatározás kérdése és apukád direkt volt olyan, amilyen. Viszont neked sincs igazad abban, hogy a nagyszüleid vagy anyukád tehetnek róla.

Ez kegyetlen dolog és mindenkinek rossz. Sajnálom, hogy ez történt veletek. Anyukád nagyon rosszul reagál a dolgokra, de maximálisan meg tudom érteni, amit érez. Nem kellene ilyen szörnyű dolgokat mondania, ez tény. Viszont nagyon erős, hogy még mindig talpon van és rólatok gondoskodik. Én pl tuti nem élném túl, ha a férjemet is elveszíteném. Gondolj bele mennyire retteg hét, hogy ugyanolyan szenvedés mennek majd át a gyerekei, mint a férje... Kérj segítséget magad és a tesód részére és próbáljatok segíteni anyukátoknak is szerintem.

Elöször is apád tényleg nem felelös az öngyilkosságáért, ha tényleg beteg volt lelkileg. (Amit ugyan nem a szülei okoztak, mert ezek veleszületett rendellenességek, de biztos nem javított rajta, ha a szülök ezért elítélték)

DE:

1. Anyád ezt tudta, amikor hozzáment (mert gondolom, azért apád a 21 éves kori kísérlete UTÁN került össze vele), szóval ez az ö hibája is, hogy egy beteg emberrel kellett élnie.

2. Ha azonban tudta, hogy beteg, akkor miért szült NÉGY gyereket neki????? EGY esetében még ráfoghatja, hogy véletlen, négy alkalommal nem.

3. Te meg jobban tennéd, ha felkeresnél egy jó szakembert, aki elöször is diganosztizál, hogy van-e pszichikai bajod és mi az, utána pedig megfelelö kezelést kaphatsz, hogy normálisan tudj élni.

A szkizofrénia veleszületett, ami vagy előjön, vagy nem, Borderline szintúgy.

Apád meg elég gáz alak, ha 34 évesen megöli magát, mert ki tudja, meddig a múltban tengődik, de orvoshoz menni nem akart.

Nekem is szar gyerekkorom volt, meg fiatalságom, lelki terror minden nap, hideg, szeretet nélküli nevelés, mégsem akarok öngyilkos lenni és nem a páromon "verem le", amit otthon kaptam, épp ellenkezőleg, az életemnél is jobban szeretem-védem őt.