Hogyan kezelitek a rossz gyerekkori élményeiteket?
főleg valóban felnőtt, önálló emberek véleménye érdekelne, akiknek nem volt túl jó gyerekkoruk.
beszéltek róla? tartjátok a kapcsolatot a szüleitekkel? megbocsátottátok azt, amivel fájdalmat okoztak? (lelki/testi bántalmazást értek főleg rossz gyerekkoron, de lehet ez bármi)
én nem beszélek senkivel az élményeimről, vagy csak nagyon keveset. néha szeretnék, de nem tudok. azzal, aki jó családból származik nem tudok, mert azt hiszem nem értene meg. azzal, aki rosszból nem tudok, mert ha családon belüli (valós) problémákról hallok elszégyellem magam-miért akarok panaszkodni, másnak se jobb.
másik gondom, hogy rettenetesen idegesít amikor valaki apróságokon nyafog. pl.: "nem kaptam semmit egész életemben a szüleimtől csak egy házat örököltem" "nem bírom otthon tovább, elköltözök. unom hogy állandóan takarítanom kell" ez a két legutóbbi eset amit felnőtt (írjak inkább nagykorút) nőktől hallottam. legszívesebben felpofoznám az ilyen embereket. fogalmuk sincs milyen szerencsések hogy csak ennyit tudnak felhánytorgatni a szüleiknek.
röviden kísért a gyerekkor éés nem tudom hogyan szabaduljak tőle. nektek mi segített? nem akarom, hogy befolyásoljon a jövőben is.
remélem nem lett túl zavaros :) köszönöm a válaszokat
a válaszok alapján úgy tűnik azok tudtak túllépni akik megszakítottak minden kapcsolatot a szüleikkel. ez lenne a megoldás? nehezen szántátok rá magatokat? nincs lelkiismeret furdalásotok?
köszönöm az üzeneteket. biztos vagyok benne hogy segíteni akartatok velük, de ha egyszer úgy döntök hogy beszélni akarok erről inkább a páromat választom vagy egy jó barátnőt. esetleg pszichológust
válasza:
válasza:Jézusom, szörnyű ezeket a beszámolókat olvasni. De mi történt Veletek? Ha nem vagyok túl indiszkrét...
9-es, Neked mi a történeted?
válasza:Én már 30 vagyok, de visszagondolva sok mindenben befolyásolta az életem. Anyukám nagyon sokat dolgozott, így apámmal voltunk itthon a tesómmal. Folyamatosan terrorizált (csak engem, gondolom mert lány vagyok). Hol érzelmileg bántott, ha visszaszóltam akkor testileg is. Egyfolytában megkeserítette az életemet.
17 éves voltam amikor megint elkezdett sértegetni (akkor visszaszóltam) és mivel elég nagy voltam már ahhoz hogy ne ijesszenek meg a fenyegetései, nekem jött. Szóval az lett a vége, hogy "összeverekedtünk" és kapott ő is párat. Utána nem emelt rám kezet többet. Egyszer szólalkoztunk össze amikor már felnőtt voltam és ott volt a férjem is aki közölte vele, hogy ha problémája van valamivel akkor rendezze le vele, de ne velem ugasson mert rosszul jár...Anyuval elváltak utána, ennek jópár éve. Nem tartom vele a kapcsolatot, néha felhív akkor beszélünk 2 mondatot, de nem is találkoztam vele azóta. Sosem bocsátok meg neki és sosem felejtem el. Foglalkozni nem szoktam vele, a férjemmel szoktam néha "nosztalgiázni" és megbeszélni ezeket a dolgokat
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!