Hogy szokjak hozzá az enyelgéshez?

A mocsok boldog, szólj neki!

Biorobot, amíg itt vagyok addig csak ültök egymás mellett és etettek, ruháztok! Helyedre! Majd a halál után akarj szerelmes lenni!!

Szerintem szólj nekik. Mondd el, hogy téged ez zavar és előtted inkább fogják vissza magukat egy picit. Amúgy előbb-utóbb szerintem is csillapodni fognak majd, legalább egy keveset, de most minek tűrnéd el, ha meg tudod őket kérni arra, hogy legyenek rád nagyobb tekintettel. Én azt mondom, hogy nyugodtan mondd el nekik, amit gondolsz és érzel ezzel kapcsolatban. Beszéljétek meg!

Én sem vagyok már gyerek és van párom, akivel szeretjük egymást és ennélfogva jól esik egymásnak kedveskedni, becézzük egymást, szeretünk összebújni, csókolózni stb., de én úgy gondolom, hogy azt tudni kell, hogy hol van ennek a helye és mikor van itt az ideje. Én néha hányi tudnék, mikor nyilvános helyeken pl. kávézóban stb. azt látom, hogy a párok belemásznak egymás szájába, fogdossák egymást, benyúlkálnak a másik ruhája alá...számomra ez érthetetlen. Valamint akkor is kellemetlenül érzem magam, ha mondjuk családi vagy baráti körben történik ilyesmi, illetve az ilyen nagyon nyálas bájcsevelyeket sem tudom hová tenni... Szép dolog a szerelem és lehet, hogy tök jól esik, romantikus, aranyos, kedves meg minden, oké, ezzel nincsen semmi baj, de szerintem ez nem tartozik másokra. Nem arról van szó, hogy ne lehetne elejteni egy-két kedves szót a párunknak vagy bármilyen gesztust tenni az irányába, de ennek is van egy mértéke, amit szerintem azért illene betartani, mert különben kellemetlen, kínos helyzetbe hozod a körülötted lévőket.

Minden válaszolót meg tudok érteni, mivel nem tudjuk, mégis mit nevez a kérdező enyelgésnek... Bizonyos szintet nyilván még családi körben sem viszünk át, de bizonyos kedveskedés teljesen normális ott.

Én sem lennék kimért a párommal, ha lenne gyermekem se, de nyilván meglenne a határ.

Nem tudhatom, hogy a kérdező reagálja túl vagy tényleg túlzásba viszik a dolgot. Ha az utóbbi, nem szóltál még nekik? Normális családban lehet kommunikálni.

Fú ez gusztustalan! Amikor én gyerek voltam, és elváltak a szüleim, sokáig egyedül volt anyám, aztán mások hosszas rábeszélésére elkezdett ismerkedni... Volt egy-két fazon, aki eljött hozzánk, de sikeresen elüldöztem őket!

Szerencsére mondjuk még az enyelgésig nem fajultak a dolgok, csak vendégség szagú volt a dolog. De a szagukat sem bírtam a saját házunkban ezeknek az idegeneknek, szóval én elüldöztem őket ilyen-olyan módszerekkel.

Gondolkodott volna anyám, mielőtt megszül... Vagy nem válik el...