Van itt olyan aki sokkal több időt szeretett volna tölteni a szüleivel, mint amennyit tudott?

Persze, hogy változtatnék, persze, hogy több időt töltenék vele.

Sokkal kedvesebb lennék, többször mondanám neki, hogy szeretem, figyelnék rá- nem csak úgy, hogy "aha", " persze", hanem tényleg, _igazából_ figyelnék rá.

Sajnos egy gyereknek, gyerek- felnőttnek az a természetes, hogy a szülei ott vannak, így nem is becsüli meg igazán őket.

Anyukám halála előtt pár héttel bejött hozzám beszélgetni, én pedig, mivel nem volt kedvem hozzá, mindenféle kamu indokkal leráztam.

Soha, a büdös életben nem fogom ezt megbocsájtani magamnak.