Miért oltják le azokat, akik jóban vannak a szüleikkel?

Mert ez a gyakori kérdések oldal - ahol azok írnak kérdéseket, akiknek gondjuk van. És többségében azok is felelnek, akiknek hasonló gondjuk van. Van néhány, akinek nincsenek hasonló gondjai és segítségadás céljából felel. De javaslom, ne sok időt tölts, ne sokat olvasgass, mert jobb olvasmányok is vannak. Inkább csak röviden és ott ahol úgy gondolod, tudsz segíteni.

"A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az." (Tolsztoj, Anna Karenina)

Szerintem ide kisebb számban járnak olyanok, akik kiegyensúlyozottak, jó háttérrel. Sőt nehezen is értik meg magukat ilyen emberekkel. Pl nekem meghalt korán az anyukám és a párom szülei is, ezért mindig állatira elszomorítanak és feldühítenek az anyósra panaszkodó kérdések és a gyalázó válaszok, meg hogy a javasolt megoldások között első helyen szerepel a válás. Ha azt mondom, hogy ez túlzás és értékelni kellene, hogy vannak szülei a szerelmünknek, meg hogy az ő álláspontját is meg kéne nézni, akkor lepontoznak, leoltanak, mert alapból panaszkodni és utálkozni jöttek.

Szerintem nincs azzal baj, amit írtál. A stílus kicsit sok nekem, mert nem csak azt sugallja, hogy van olyan is, de azt is, hogy a többiek hülyék. Biztosan jó lehet egy ilyen háttér.

Viszont ha valaki ilyen háttérrel kezd panaszkodni valami súlytalan dolog miatt, akkor nem számíthat semmi jóra azoktól, akik küszködnek egyedül...

Azért akik ide írnak inkább panaszkodnak az együttélés miatt. Én még nem láttam olyat, aki ide azért írt volna, hogy példaként állítsa a gyümölcsöző együttélést a szülőkkel.

Ha valaki nyafog, nyilván a különélést javasolják ki-ki, a maga módján.

Érted már?

A GyK kérdések, nem pedig dicsekvések portálja.

Nem talász itt olyan kérdést, hogy "Jól megvagyok szüleimmel, nem szólnak bele, mit csinálok, mit tegyek, hogy ez megváltozzon?"

.

"a szülő normális, inkább haveri, baráti szinten van a gyerekével, többgenerációs házban laknak, közös cégük van"

Úgye, nem gondolod komolyan, hogy a mai fiatalok körében ez a többség?

" Pedig életképes nem csak 3 műszakos gyártósoron dolgozva és albérletet fizetve lehet valaki, hanem ha a háttér jó, akkor tudja magát képezni, bele tud tanulni pl a cég irányításába"

Vagy csak vitát akarsz provokálni, vagy dicsekedni akarsz anyagi háttereddel, de mindenképpen csukott szemmel járod a világot.

Nézeted szerint a leírottaid alkotják a többséget?

Ha nem, akkor dicsekvő és/vagy provokatőr vagy, ha igen, akkor rosszul látod a világot!

Barátnőm nekem is beszól a szüleimmel való kapcsolatomra, de csak azért idegesíti, mert neki nem volt ilyen normális a családja.

Meg szimplán van egy ilyen elve, hogy a gyerek minél hamarabb költözzön el a szüleitől.

Mert irigyek. Addig semmi gond az együttéléssel, míg mindenkinek megvan a maga élettere és nem szólnak bele egymás dolgába, tök jó lehetőség tényleg gyűjtögetni az önálló életre. Egy darabig. Viszont ennél sem mindegy, hogy most valakik egy nagy családi házban élnek együtt, gyakorlatilag tényleg egymástól külön vagy szimplán egy lakásban. Utóbbi esetben, már a magam példájából kiindulva, szerintem egy idő után még ha az ember egyedülálló is, ha nem is egyetem idején, de még huszonéves korban csak meg kéne szülessen az emberben az igény, hogy most már meglegyen a maga külön élettere, ahol nem kell máshoz alkalmazkodni semmilyen szinten, de ezzel együtt megtanulja teljesen ellátni önmagát.

A gond ott van, mikor az utóbbi eset áll fent és a "gyerek" belekényelmesedik ebbe az állapotba és nem akar leválni.

Én úgy élek, amit a kerdezö felvázolt... és nekem nem problem ha ezert megszolnak, mert nem igazan erdekel ki mit mond erre.... mindenkinek 1000 féle modja van alakitni az életét...

Nyilván azok járnak ide akiknek gondjuk van, és irigyseg beszél belölük... az meg ha megadhattam neki a boldogságot, hogy lepontozhatott, en meg j9bban örülök... neki ugyanolyan xar élete van, nekem ugyanolyan jó, mindegy a %.....

Van olyan ismerősöm, aki jóban van a szüleivel, épp beletanul a cég irányításába, ahogy írtad. Sokáig otthon is élt.

DE! Egy idő után igény van az önálló életre egy felnőtt embernél. Ő most albérletben él a párjával, aztán ha kész lesz a lakópark, ahol lakást vettek (nyilván a szerető szülők segítségével), akkor ott fognak élni. Ketten. Ettől még jóban vannak a szülőkkel, ugyanúgy a cégben dolgozik, stb.

Akiből totálisan hiányzik az igény, hogy felnőtt emberként önálló élete van, ott nagyon nagy százalékban van valami gikszer. Nem feltétlenül zsaroló a szülő, csak mondjuk túlszerető, túlféltő. Nem feltétlenül életképtelen a gyerek, de mivel soha nem volt rákényszerítve az egyedüli életre, így nehéz dolga lesz, ha egyszer elmennek az idős szülők pl.

Ritka kivételek mindig vannak (mondjuk az említett többgenerációs ház, ha jól van megcsinálva, tehát tényleg van külön élettér, akkor ilyen), de a nagy általánosság az, hogy nem egészséges szülőktől függni egy életen át.

Ennek ellenére nyilván sarkítottak az itteni vélemények, erre csak azt lehet mondani, hogy nagy az általánosítás. :)