Hogyan hagyjam figyelmenkívűl a szüleim folyamatos cseszegetéseit?

Egy teljesen kitűnő tanuló, három nyelvvizsgával,jogosítvánnyal rendelkező lány vagyok, aki az utóbbi 4 évben sokat is fogyott,szóval ezeket sorolhatom az érdemeim közé.

Tudom,hogy azt,hogy ezeket megszerezhessem nagy szerepe volt benne a szüleimnek, főleg a pénzüknek persze, szóval hálásnak kell lennem, de ezek az eredmények mellett se vagyok sosem elég jó.

Mindig is feltételhez kötötték a szeretetüket,jó jegyekhez,szépséghez stb.

Így jelenleg itt vagyok 18 évesen eléggé szeretetéhesen és kissé önbizalomhiányosan, de továbbra sem jó semmi.

Ha mondok valamit az a baj.

Ha nem beszélek az a baj.

Ha vannak barátaim az a baj.

Ha nincsenek az.

Ha elmegyek velük rosszul érzem magamat a társaságukban, de ha nem, akkor bűntudatot keltenek,hogy miért nem vagyok hajlandó velük menni.

Sosem jó semmi, semmi sem elég,mindenben a rosszat keresik. Annak ellenére,hogy ebben nőttem fel, még mindig rosszul esik. Van valakinek tapasztalata,hogy hogyan hagyhatnám figyelmenkívűl a szavaikat?