Nem hagynak békén a szüleim. Mit csináljak velük? A ti szüleitek megértik, hogy nem mindig értek rá velük foglalkozni?

Egyszerűen elegem van belőle, hogy állandóan a nyakamban lihegnek. Konkrétan egy filmet nem tudok végignézni úgy, hogy ne kelljen fél percenként megállítanom miattuk.... Borzasztó idegesítő. Mindig olyankor találnak meg, ha éppen valamit csinálok pl. olvasok, zenét hallgatok, filmet nézek, tanulok stb., de elképzelni nem tudom, hogy miért. Néha már az is eszembe jut, hogy direkt csinálják. Ha bemegyek a szobámba és becsukom az ajtót (kívülről nem lehet kinyitni), akkor is jönnek, kopácsolnak, dörömbölnek, szólongatnak és addig nem hagyják abba, amíg ki nem nyitom nekik. Inkább szívesebben vagyok a nappaliban, ahol ugyanúgy zavarnak, de ott legalább nem kell ugrálnom, hogy kinyissam az ajtót. Már próbáltam velük beszélni erről, de egyszerűen nem megy.... Direkt mindig szólni szoktam, hogy most éppen valami dolgom van és azzal szeretnék foglalkozni (mert úgy néz ki, hogy az önmagában nem elég jelzésértékű, hogy becsukom az ajtót), de nekik ez sem elég egyértelmű. Már próbáltam velük beszélni erről, hogy ez zavaró, de nem lett semmi eredménye és természetesen én voltam a rossz, hogy "jajj, hát mi csak veled akarunk lenni", "már hozzád sem szólhatunk", "miért kell mindig tanulnod" stb...

Én szívesen beszélgetnék velük vagy szerveznék közös programokat, de a helyzet az, hogy őket nem érdekli semmi és soha nincsen kedvük semmihez. Semmiről sem lehet velük beszélni, pl. ha én megyek oda hozzájuk, mert valamiről beszélgetni szeretnék, akkor kb. olyan mintha a falnak mondanám, mert nem foglalkoznak vele vagy elküldenek. Emiatt inkább egyedül foglalom le magamat. Mikor zargatnak, akkor sem azért teszik, mert pl. beszélni akarnak velem, meg akarnak kérni valamire vagy ilyesmi, hanem teljesen random és szerintem egyáltalán nem fontos dolgokkal találnak meg pl. "meleg van", "kint volt a szomszéd az udvaron", "evett a macska", "ez meg ez ment a tv-ben" stb. és ezt vagy 50x elmondják. Viszont olyan is van sokszor, hogy leülnek mellém és elkezdenek max. hangerőn videókat nézni, képeket mutogatnak, újságcikkeket olvasnak fel, amire én pont nem vagyok kíváncsi, ha éppen koncentrálni szeretnék valami másra. Olyan is van, hogy követnek a házban vagy csak úgy leülnek mellém és bámulják =esetenként kommentálják is), amit csinálok, ami már kevésbé zavaró, de nekem az is kellemetlen, mert egyszerűen nem tudok úgy normálisan csinálni semmit se, ha tudom, hogy ott ül valaki tőlem egy méterre és bámul.