Szerintetek lehet benne igazság, hogy a nem kívánt gyerekek általában elég nagy hátrányból indulnak az életben?

Attól függ.

Ismerek olyan párt, ahol véletlenül jött a baba, de már mindketten felnőttek voltak, volt állandó állásuk, a kapcsolatunkban is nagyon összepasszolnak, és feltétel nélkül szeretik a gyereküket, és megadnak neki mindent, amit tudnak, és lélekben felkészültek a gyerekvállalásra, mire odakerültek.

Én tervezett gyerek voltam, csak a szüleim azzal nem számoltak, hogy a gyerekvállalás nem annyira zökkenőmentes, úgyhogy gyakorlatilag úgy voltam kezelve, mint egy nem kívánt gyerek.

És igen, baromi nagy hátrányból indulnak. A nem kívánt gyerek azt tanulja meg elég hamar, hogy őt nem lehet szeretni, nincs biztatva, próbálja elérni, hogy a szülei megváltoztassák a véleményüket, de gyerekként nem tudja, hogy ez nem rajta múlik. Ezért magára vesz dolgokat, kialakul benne egy olyan kép, hogy ő nem szerethető, kevésbé lesz magabiztos, ez pedig alapból visszaszorítja az élet csomó területén (barátkozás, ismerkedés, kapcsolatok, érdekérvényesítés, lehetőségekkel élés, új dolgok kipróbálása), és mentális betegségekre is fogékonyabb.